A HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum ebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával olyan programot indíthatott be, amely egyrészt hiánypótló, másrészt mindenképpen folytatásra érdemesnek tűnik, a projekt sikerét látva.
Öt helyszínen kerül megrendezésre a Kortárs irodalmat az iskolákba! sorozatunk (a pályázat kiírása szerint hátrányos helyzetű és határon túli intézményekben), ahol egy-egy kortárs művet kiválasztva a szakértői delegáció iskolásokkal dolgozza fel a szövegeket alternatív irodalom óra keretében, majd a szerző is meglátogatja a csoportot. Nincs nagyobb lehetőség annál, mint ami mindannyiunk rendelkezésére áll, vagyis az olvasók, a jó könyvek és a jó szerzők.
Szakértőink és szerzőink nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a kidolgozásba és a megvalósításba, amit most szeretnénk veletek is megosztani, reméljük tetszeni fog!
A Kortárs irodalmat az iskolába program keretében február
22-én a Szabadkai Kosztolányi Dezső Gimnázium elsőseihez vittük el Kollár Árpád
költőt, akinek két könyvéről beszélgettünk, a Milyen madár című verseskötetről, illetve az A Völgy, írta Tárkony című mesenovella-kötetről. A februári
találkozót megelőzően Csepregi János író, és Jeney Zoltán a HUBBY elnökségének
tagja, író jártak az iskolában január 23-án, hogy előkészítsék a terepet a
látogatáshoz.
Az elsős gimnazisták nyitott, befogadó társaságnak bizonyultak,
hiszen abban az életkorban járnak, amikor az ember a gyerekkor és a felnőttkor
határán egyfajta identitás-átalakulásban él, hol gyereknek, hol már felnőttnek
érezve magát. Fel is tettük a kérdést a fiataloknak, hogy ők vajon minek
tartják magukat, és egyharmaduk a gyerekségre, egyharmaduk a felnőttségre voksolt,
egyharmaduk pedig nem tudta eldönteni. Valahogy így van ez Kollár Árpád
szövegeivel is: az olvasók egy része gyerekirodalomnak, egy másik része
felnőtteknek szóló, ámde gyerekhangú irodalomnak titulálja, a többi pedig nem tud
vagy nem akar dönteni.
A gimnázium is nagy örömmel vette a programot, hiszen ők már
rutinos író-vendéglátók, a FISZ írókölcsönző programjában is kedvvel vettek
részt korábban. Mindazonáltal Kollár Árpád először járt az intézményben, noha
életútja erősen Szabadkához köti, ugyanis születésétől fogva egészen az
érettségiig a városban élt, mondhatni itt nőtt fel. Ez meg is adta a kezdő
lökést a beszélgetéshez, hiszen azonnal egyfajta cinkosság alakult ki az író és
a diákok között. Tárkony történetei nyomán rendre beazonosították a szabadkai
helyszíneket, ahol a mesék figurái járnak, s ahol az író is időzött
gyerekkorában. Minden egyes helyszín beazonosításakor egy-két diák bólintott,
vagy nevetett, s hamarosan kiderül, hogy mindenkinek van valami közös élménye a
szerzővel, habár sosem tapasztalták meg ugyanazt egy időben.
A város szövegekre gyakorolt hatásán túl, szó esett az
íróvá-költővé válás útjairól is, az írói alkotómunka nehézségeiről és
szépségeiről, a prózaírás és a költészet közötti különbségekről, különösen a
szövegalkotás folyamatának szemszögéből. Beszélgettünk a lusta és az
aprólékosan dolgozó íróról, a memóriáról, mint fontos írói eszközről. De szó
esett a gyerek és felnőtt nézőpont közötti különbségekről is, arról hogy
emlékszik-e az író, hogyan látta a dolgokat gyerekkorában, illetve fontos-e ez
egyáltalán. A találkozóra mindenesetre a gyerekek valószínűleg igen vidáman
emlékeznek vissza majd, hiszen azon túl, hogy egy kémia és egy fizikaórájuk
maradt el, Kollár Árpád sziporkázóan vicces feltűnése az iskolapadok között maradandó
élmény lehetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése