Miért épp a Nagyon Kék Könyvet olvasom ma? Egyrészt ma van március
22., a víz világnapja, másrészt, mert reggel az első gondolatom egy kávé volt,
amihez ugyebár víz is kell. Aztán megkívántam egy pohár citromos vizet, mint
majdnem minden reggel, és ahhoz is víz kell, ráadásul mindezek után elmentem
fürödni, és elég keserű lettem volna, ha nem folyik a csapból a víz. Gévai
Csilla a Nagyon Zöld Könyv után megírta és megrajzolta a Nagyon Kék Könyvet,
hasonló szándékkal, mint előző munkáját: „Meg kell találni azt az elfogadható MÉRTÉKET, melynek
betartásával és használatával meg tudjuk menteni a bolygónk sokszínű
élővilágát.”
Gévai Csilla könyvében mindent megtudhatunk a vízről és még
a mindennél egy kicsit többet is! Elkalandozhatunk a szerző humoros kis
kitérőivel - a vicces nyelvi, vizuális és fogalmi asszociációk egy pillanat alatt
megmutatják, mennyire sokrétű téma tud lenni a víz tanulmányozása. Mit jelent
az, hogy valami szuperelem, és milyen fontos, hogy mindeközben számos
megközelítés lehetséges még. Eszünkbe juthat egy Ray Bartkus vagy egy William
Turner kép, de a szerző – önmagához hűen sok humorral – Narkisszosz történetét
is megidézi. Egyik kedvenc részem a
könyvből, amikor bemutatja a vízisteneket és vízilényeket, Varunát, Kappát,
Jörmungandr-t, Ka-moho-ali’i-t és a többieket, ami további kutatásra is
sarkallja az olvasót, csakúgy, mint a kis kötet többi része.
Végezetül álljon itt egy részlet, ami legalább olyan
inspiráló, mint Gévai Csilla munkája, és jól példázza a könyv szemléletét:
bolygónk egy csoda, jó lenne, ha kíváncsisággal fordulnánk felé a folytonos
kihasználás helyett!
„Élt Japánban egy híres vízkutató,
Emoto Masaru. Ő évtizedeket töltött el azzal, hogy a víz természetét és szerkezetét
kutatta. Kutatásai alapját a vízkristályok képének
elemzése adta. Szerinte ezek a mikroszkóp alatt látható vízkristály formák
megmutatják, hogy a víz hogyan érzi magát egy adott helyen. Előadásaiban
sokszor elmondta, hogy őt nagyon érdekelte az a jelenség, hogy miért nincs
két egyforma hópehely, miért más mindnek a
kristályszerkezete. Emoto Masaru eleinte olyan vizek kristályszerkezetét
vizsgálta, amelyek valamilyen híres és
tiszta forrásból származtak, majd megnézte olyan
ivóvizek szerkezetét is, amik a világ
nagyvárosaiból származtak. Az eredményei arra engedtek következtetni, hogy a tiszta forrásból származó vizek kristályszerkezetei
sokkal szebb formát mutattak, mint a
nagyvárosokból származó vizek szerkezete.”
Szekeres Niki