A HUBBY - Magyar
Gyerekkönyv Fórum ebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával olyan
programot indíthatott be, amely egyrészt hiánypótló, másrészt mindenképpen
folytatásra érdemesnek tűnik, a projekt sikerét látva.
Öt helyszínen kerül
megrendezésre a Kortárs irodalmat az iskolákba! sorozatunk (a pályázat kiírása
szerint hátrányos helyzetű és határon túli intézményekben), ahol egy-egy
kortárs művet kiválasztva a szakértői delegáció iskolásokkal dolgozza fel a szövegeket
alternatív irodalom óra keretében, majd a szerző is meglátogatja a csoportot.
Nincs nagyobb lehetőség annál, mint ami mindannyiunk rendelkezésére áll, vagyis
az olvasók, a jó könyvek és a jó szerzők.
Szakértőink és
szerzőink nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a kidolgozásba és a
megvalósításba, amit most szeretnénk veletek is megosztani, reméljük tetszeni
fog!
Újabb állomás
Beregszász
- Bethlen Gábor Magyar Gimnázium
Szakértők: Porogi
Dorka, Tarr Feri
Szerző: Kovács András
Ferenc
Kárpátaljáról és az ott élő magyarság
nehéz helyzetéről az utóbbi időben sajnos többször is lehetett hallani. A
nyelvtörvény, a 12. évfolyam eltörlése pedig csak tovább nehezíti a helyi
magyar nyelvű iskolák helyzetét, még az 50%-ában magyarok lakta, 25 ezer fős
Beregszászon is. Azonban a tehetséggondozással is büszkélkedő, 280 diákkal bíró
Bethlen Gábor Gimnázium a béke szigetének számít, ahol a kiváló és abszolút
naprakész magyar tanároknak, a lelkes, érdeklődő diákságnak, no meg Kovács
András Ferencnek és az ő Egerek könyvének
hála egy nagyon jó hangulatú találkozásnak voltunk részesei.
Beregszász mindössze 6 kilométerre
található a magyar határtól. Meglátogatni azonban nagy utazás mind időben, mind
térben. Kifelé menet 45 perc, visszafelé jövet majd 3 óra várakozást jelent a
határátlépés, cirill betűs, kizárólag ukránul kiírt tájékoztatókkal,
érthetetlenül kaotikus szisztémával. Ráadásul a határt átlépve azonnal érezhető
a különbség minden tekintetben (utak, autók, arcok, épületminőségek, stb.). Ez
mindannyiunkat kellően megviselt, Kovács András Ferencet – azaz KAF-ot –
kifejezetten a 30 évvel ezelőtti román állapotokra emlékeztetett. Ezek után
nagy könnyebbséget és felüdülést jelentett megérkezni a szépen felújított – mágneskártyával
megközelíthető - Bethlen Gimnáziumba, ahol Szabó Árpád igazgató úr, valamint az
iskola magyar tanárnői fogadtak minket nagy szeretettel, kávéval, ebéddel.
Tőlük megtudtuk, hogy sajnos az iskola diáksága egyre csökken, sok ellenőrzés
éri őket a minisztériumtól, azonban mindezek mellett az iskola diákságának
97%-a tanul tovább a gimnáziumot követően. Az iskola természetesen mindenben
megfelel az ukrán törvény előírásainak, azonban igyekszik tartani magát a
magyar rendszerhez is. (Olyannyira, hogy például az iskolában nem is a helyi
időt, hanem a magyar időt tartják számon, ami némiképp meg is borította a
programunkat.) Előzetes egyeztetés alapján igyekeztünk mindezt könyvekkel is
segíteni, különös köszönet illeti ebben a Holnap Kiadót, akik tankönyvekkel,
valamint történelmi tárgyú könyvekkel gazdagították az iskola könyvtárát.
A megismerkedés után
Porogi Dorka a helyi 4. A és B – azaz magyar rendszer szerinti 8.-osoknak -,
míg Tarr Feri a helyi 3. A és B osztályoknak tartott egy-egy rendhagyó irodalom
órát. Előbbi összesen 34, míg utóbbi 47 gyereket jelent. Az irodalomóra célja
Kovács András Ferenc nyelvjátékainak, formanyelvének felfedezése volt. Ennek
érdekében az Egerek könyve című kötet
két versével foglalkoztunk behatóbban, a Futokoda
Cukijó, a japán csodaegér, valamint a Cin
Cao és Cung Ce című versekkel. Mindkét vers jellemzője, hogy az adott
nyelvet megidéző, magyarul is értelmes, mégis hangutánzó, hangfestőnek tűnő
szavakból épül fel. Ennek megfelelően nagyon erős mindkét vers formája, előbbi
versszakai haikukként is értelmezhetők, míg utóbbi – mint KAF-tól megtudtuk – „kínai
10-es” versképletben íródott, ugyanakkor többedszeri olvasás után felfejthető mindkét
versben egy kedves történet is. Ebből kiindulva az óráinkat úgy kezdtük, hogy
az osztályt 6 csoportba osztottuk aszerint, ki ért egyet az adott, úgy
általában a versekkel kapcsolatban megfogalmazott állításokkal (pl.: A versek
célja az érzelemkifejezés; A versolvasás segít az életben való boldogulásban; A
dalszövegek is lehetnek versek; stb.) Ezt követően minden csoport megkapta a Futokoda Cukijó című verset sorokra
szabdalva és a feladat az volt, próbálják meg sorrendbe rakni. A megoldások
meghallgatása után arról beszélgettünk, mennyiben tud a vers formája
szervezőerő lenni. Ezt követően a Cin Cao
és Cung Ce című verset kapták meg a csoportok, azonban itt két különböző
feladattípust adtunk az egyes csoportoknak. Egyes csoportoknak a nem megtördelt
verset kellett sorokba tördelniük, míg a többi csoportnak a rímeket
behelyettesíteni. Ennek kapcsán lehetett arról beszélgetni, hogy egész a
középkorig nem használtak sorokat, csak a versforma adta a versek szerkezetét.
A tárgyalt két verset dicséri, hogy a diákok elég jól ráéreztek a felépítésükre
és sok szempontból sikerült rekonstruálniuk. Miután ezen túl voltunk,
elárultuk, hogy ezeket a verseket Kovács András Ferenc írta. Sőt, azt is
elárultuk, hogy ő itt van az iskolában és a következő órában vele lehet majd
beszélgetni, tőle lehet kérdezni. Ezért arra kértük a diákokat, hogy írjanak
össze csoportonként kérdéseket, amiket olvasva KAF majd tud válaszolni.
Egy kisebb szünetet tartva következett a beszélgetés KAF-fal, ami igazán
jól sikerült. A kérdések nagy része a két vers kapcsán arra vonatkozott, hogy
hogyan és mióta ír verset, kötődik-e ezekhez a kultúrákhoz? A kérdések egy
kisebbik része persze vicceskedő volt – hol és hanyadikon lakik, van-e kutyája,
mi a bankszámlaszáma -, ugyanakkor felmerültek komoly, közéleti kérdések is,
például hogy mit gondol a Holocaustról vagy éppen a Soros-tervről? KAF ezeket
nagyon szépen, kedvesen, stílusosan válaszolta meg, az egyénisége legjavát
mutatva meg. A kérdések során nem egy idealizált kép, hanem egy kortárs költő
hús-vér portréja rajzolódott meg valós esztétikai és hétköznapi problémákkal. A
beszélgetés érdekességét jelezte, hogy az óra végeztével sokan maradtak még és
tettek fel további kérdéseket.
A nehézségek ellenére jól sikerült
útról számolhatunk be mind emberi, mind szakmai értelemben. Mi úgy éreztük
sikerült valamit megmutatni a versek kortárs és örök tulajdonságaiból, ahogyan
KAF-nak is sikerült megmutatnia, hogyan is néz ki egy költő élete a XXI.
században. A felvett kapcsolatnak reméljük lesz folytatása, mert hogy igény és
szükség volna rá, az biztos!