A német nyelvterületen évente mintegy 8000 gyerek- és ifjúsági könyv jelenik meg, közülük 6000 az eredeti német nyelvű mű. Ez a tekintélyes szám a műfaj virágzásáról tanúskodik, és egyszersmind szükségessé teszi, hogy meghatározzuk, mi az, ami jellemzi a mai német gyerek- és ifjúsági irodalmat. Melyek a fő vonásai, a tematikus hangsúlyai, milyenek az elbeszélésformái és a stiláris sajátosságai?
A német nyelvű gyerek- és ifjúsági irodalom támogatására és külföldi terjesztésének elősegítésére a prágai Goethe Intézet és a müncheni Nemzetközi Ifjúsági Könyvtár (Internationale Jugendbibliothek) 2013-ban közös könyvválogatást készített, hogy „A kezdet kezdete” címen vándorkiállításon mutassák be a közelmúlt általános tendenciáit. A kiállítás eljutott többek között Szlovákiába is, később pedig, ugyancsak a Nemzetközi Ifjúsági Könyvtár együttműködésével, a krakkói Goethe Intézet dolgozta át a könyvválogatást. A „régi” címek közül sok megmaradt, néhányat kicseréltek. 2015 őszétől Magyarországon mutatják be a kiállítást, a közben magyarra lefordított három könyvvel egyetemben. |
| Ines Galling |
A válogatás a mai német gyerek- és ifjúsági irodalom számos irányzatát bemutatja; ám korántsem mindegyiket, hiszen épp a sokszínűség az, ami napjaink gyerek- és ifjúsági irodalmának a legfőbb jellegzetessége: első olvasásra szánt könyvek és történelmi kalandregények mellett filozofikus képeskönyvek és összetett tézisregények egyaránt szerepelnek a kínálatban. A fiatalabb olvasókat lovakról, kalózokról és vámpírokról, vagy éppen tündérekről és angyalokról szóló könyvek garmadája várja. Véres krimik és a fantasy-regények is jócskán vannak a megjelentetett könyvek között. A nemzetközi trendek szintén tükröződnek a kínálatban, a fantasy még mindig messze az első a népszerűségi listán. Az eladási és közönségsikerek mellett sok ország olyan kimagasló irodalmi és képzőművészeti minőséget képviselő könyvekkel is rendelkezik, amelyek nem mindig találják meg az utat Németország felé. Fordított vonatkozásban szintén csak találgatásokba bocsátkozhatunk a tekintetben, hogy vajon a német nyelvű irodalom hol képes nemzetközi hatást kifejteni. A bestsellerek, például Cornelia Funke könyvei külföldön is sikert aratnak, de a Német Ifjúsági Könyvdíjjal kitüntetett könyvek közül is többet lefordítottak, köztük Wolfgang Herrndorf „Tschick” (Csikk, 2010) című könyvét vagy Nils Mohl „Es war einmal Indianerland” (Volt egyszer egy indiánföld, 2011) című művét. Míg Cornelia Funke tükörvilágai és Ursula Poznanski antiutópiái tágabb értelemben vett fantasztikus elbeszélések, addig a „Csikk” és a „Volt egyszer egy indiánföld” – szürreális elemeik ellenére is – a realista művek körébe tartoznak. A realista elbeszélésmód mindmáig masszívan tartja magát a német nyelvterület gyerek- és ifjúsági irodalmában.
Képeskönyvek
Ma már a képeskönyvek is életközeli témákról (pl. család, lefekvés) szólnak – nemegyszer humoros formában –, nem hallgatva el közben a nehézségeket sem. Így például Martin Baltscheit könyve, „Die Geschichte vom Fuchs, der den Verstand verlor“ (Történet a rókáról, akinek elment az esze, 2010) a szenilitás kérdését járja körül: ennél az egyáltalán nem könnyű témánál az állatszereplők biztosítják az elidegenítő hatást, ugyanakkor egy irodalmi mintához, a fabulához kapcsolják a mesét. A képeskönyvek esetében általános az a szándék, hogy visszanyúlnak a hagyományokhoz: például gyakran értelmeznek újra közismert meséket, és ambiciózus művészi formában újrafogalmazzák őket. Nem kifejezetten ismert szövegekre hivatkozik ezzel szemben Einar Turkowski, aki saját univerzumot alkot magának. Pontos, kizárólag ceruzával rajzolt, szürreális képein a fekete és a fehér közötti összes árnyalattal eljátszik, és nagy narratív erővel hoz létre álom és valóság közötti világokat, ahogyan például „Der Rauhe Berg” (A zord hegy, 2012) című parabolájában is. Turkowski minden korosztályhoz szóló képeskönyveihez hasonlóan Nadia Budde „Such dir was aus, aber beeil dich!” (Válassz magadnak valamit, de siess!, 2009) című műve esetében is nyitva marad, hogy kihez szól: Nadia Budde a saját gyerekkorát idézi fel, amiben az egyediség ellenére is van valami általános érvényű és időtlen.Elbeszélt történetek
A gyerekeknek és fiataloknak szóló elbeszélő irodalom esetében egyrészt világosan definiált célcsoportokhoz szóló szövegeket találunk, amelyek a problémákat (pl. árulkodás, étkezési zavarok, válás) viszonylag egyszerűen taglalják, másrészt azonban vannak olyan történetek is, amelyek egyáltalán nem mondhatók mindennapinak. Egyes művek irodalmilag igényes formában dolgozzák fel a betegség, a halál, az öngyilkosság, a diszfunkcionális család témáját és a bonyolult szerelmi viszonyokat. A közelmúlt történelme, így a holokauszt, továbbra is témája a könyveknek. Emellett igaz történetek alapján vagy fantasztikus világokba kivetítve társadalmi, szociális és ökológiai kérdéseket is tárgyalnak a szerzők. Itt sem elvont vita folyik az adott problémáról, hanem a szereplők élményei állnak a középpontban, hogy ezzel alkalmat adjanak az olvasónak az átéltek megértésére és az azonosulásra. Rolf Lappert például hol komoly, hol komikus és lakonikus stílusban mesél „Pampa Blues“ (2012) című könyvében a tizenhat éves Benről, aki kénytelen szenilis nagyapjáról gondoskodni. A súlyos tartalmat – és ez számos ifjúsági mű jellemzője – vicc, (ön)irónia, helyzetkomikum és reflexió oldja. A humor és a tréfa semmi szerepet nem játszik viszont Mirjam Pressler „Ein Buch für Hanna“ (Hanna könyve, 2011) című művében. Egy zsidó kislánynak a nácik által megfélemlített Európán át vezető, viszontagságokkal teli útjáról szóló könyv a személyes elbeszélés és a belső monológok révén lesz döbbenetes hatású olvasmány.Rainer Merkel egyike azoknak, aki virtuóz módon kombinálja a különböző elbeszélőket. Vaskos regénye, a „Bo” (2013) a felnőtté válás kezdetének nehézségeit beleszövi egy családregénybe, miközben társadalomrajzot és útleírást is ad az olvasónak. A témák sokrétűsége mellett tehát különösen az ábrázolásmód az, ami imponáló az igényes ifjúsági irodalomban: a szerzők nagyon költői nyelvezetet használnak, de ez azért nem hat erőszakoltnak és tetszelgőnek, mert hiteles. A narráció olyan kiemelt formáival, mint a több szempontú elbeszélés, valamint a többféle elbeszélésfajta és műfaj kombinációja, nyitott szövegeket hoznak létre, amelyek nem az abszolút igazság igényével lépnek fel, hanem eltérő olvasatra buzdítanak, és az értelmen kívül az érzelmekre is próbálnak hatni. Andreas Steinhöfel „Anders” (Más, 2014) című könyvének címadó főszereplője Felix helyett „Más” néven hívja magát. A szerző az „rejtélyes gyerek” hagyományát folytatja, s ez Más környezetét éppúgy zavarba ejti, mint az olvasót. Steinhöfel regénye iskolapéldája olyan pillanatok bemutatásának, amikor minden felborul. A már említett „Csikk”, illetve a „Volt egyszer egy indiánföld”, valamint Tamara Bach regénye, a „Marienbilder” (Mária-képek, 2014) is ide sorolható: a szereplők (és az olvasó) ezáltal arra kényszerülnek, hogy szembesüljenek önnön vágyaikkal és félelmeikkel. Az elbizonytalanodás nyelvileg és az elbeszélés-szerkezetben részint megbízhatatlan elbeszélők, részint hézagok beiktatása, illetve sokszor inkoherens, epizodikus forma révén jut kifejezésre. A nyelvnek és magának az elbeszélésnek az értéke is tematizálódik a szövegben, amikor felmerül a hatalomnak vagy a nyelv határainak a kérdése.
Nevelő szándék
Az olyan regények, mint a „Mária-képek” vagy a „Más” rendkívül bonyolult szövegek, amelyek az úgynevezett felnőttirodalommal is kiállják az összehasonlítás próbáját, s ezáltal megkérdőjelezik az „ifjúsági könyv és a felnőttkönyv” klasszikus kategóriáinak szembeállítását. Természetesen napjainkban is sok az olyan szöveg, amelyik egyértelmű szándékkal hatni akar a célközönségére: ezek a művek gyakran kerülik a tartalmi és esztétikai bizonytalanságot, a többértelműséget, a zavarkeltést, és jobbára a harmóniára törekvés igényével közvetítenek cselekvésmintákat és egyéb üzeneteket, amitől csorbul az esztétikai értékük. A nevelő szándék -- amivel a gyerek- és ifjúsági irodalmat gyakran kapcsolják össze -- (ismét) középpontba került; méghozzá nemcsak magukban a szövegekben, hanem a gyerek- és ifjúsági irodalomról szóló írásokban is. A kérdéscsoport, hogy vajon mik a gyerek- és ifjúsági irodalom célkitűzései, mik a lehetőségei és milyennek kell(ene) lennie, olyan fontossá vált napjainkban, amilyen már régen nem volt. Olyan időket élünk ma, amikor mintha minden eresztékeiben ingott volna meg, s ez természetesen a gyerek- és ifjúsági irodalmat is új kihívások elé állítja. Tehát a német ifjúsági könyvnek mostanság nem éppen könnyű a helyzete.Ezzel szemben az elbeszélő gyerekkönyv az elmúlt években a reneszánszát éli. Sokáig nehéz szegmensnek számított, jóllehet a német nyelvű országokban egy sereg tehetséges és sikeres gyerekkönyvszerző van: folyamatosan publikál például Jutta Richter, akinek „Helden” (Hősök, 2013) című könyve egy hamis dicsőségről szóló történetet mesél el. Az igazság vagy hazugság dilemmájáról szól Ulrich Hub könyve is, a „Füchse lügen nicht“ (A rókák nem hazudnak, 2014). A szerző sok nyelvi és helyzetkomikumot bevetve mesél el egy abszurd történetet, aminek során irodalmi példákkal és az olvasó feltételezéseivel is bravúrosan játszik. Az olvasót Susan Kreller is próbára teszi az „Elefanten sieht man nicht“ (Elefántokat nem szokás észrevenni, 2013) című könyvével: egy olyan kompromisszumot nem ismerő főszereplőt állít a középpontba, aki empatikus és gondolkodó megfigyelőként leleplezi a felnőttek álszentségét és gyávaságát. Susan Kreller regényéhez hasonlóan Martina Wildner „Königin des Sprungturms“ (A toronyugrás királynője, 2013) című könyve is a gyerek- és az ifjúsági irodalom határán mozog: a masszív versenysport miliőjében játszódó regény a főhős önállósodásának folyamatát a tökéletes tízméteres toronyugrás kivitelezéseként ábrázolja, így kapcsolva össze bravúrosan a tartalmat és a formát.
A 2010 utáni termékeny esztendők
Összességében bőnek mondhatók a gyerekkönyvek tekintetében a 2010 óta eltelt évek: Milena Baisch és Elke Kusche 2010-ben jelentette meg „Anton taucht ab“ (Anton alábukik) című közös könyvét; Finn-Ole Heinrich és Rán Flygenring anarchisztikus „Frerk, du Zwerg!“ (Frerk, a törp!), továbbá Salah Naoura „Matti und Sami und die drei größten Fehler des Universums“ (Matti meg Sami és a világegyetem három legnagyobb hibája) című munkája pedig 2011-ben jelent meg. Joggal tekinthetjük ezeket a könyveket Andreas Steinhöfel nagy sikerű „Rico, Oskar und die Tieferschatten“ (Rico, Oskar és a nagy nyomozás), először 2008-ban megjelent regénye követőinek; jellegzetességük, hogy helyzetkomikumokra építenek, és előszeretettel élnek eredeti és furcsa, már-már a groteszk határán egyensúlyozó ötletekkel.Végső soron azonban a történetek arról szólnak, hogyan tudják érvényesíteni a hősök a család, a barátok, a saját vágyaik és a külső elvárások koordináta-rendszerében önnön szándékaikat, és megtalálni a saját helyüket. Jellegzetes vonás, hogy ebben a három könyvben a főszereplők fiúk, és hogy ezek a könyvek a fiúolvasók hősökkel szemben támasztott elvárásainak tesznek eleget. Ugyanakkor lehetőséget adnak a férfiideálokhoz és szerepmintákhoz való kritikus hozzáállásra, ami egyszersmind folytatja azt az érezhető tendenciát, hogy a könyveket egyre jobban és határozottabban „nemekre szabottan” írják, másfelől azonban meg is kérdőjelezi ezt.
Az „Anton alábukik“ és a „Frerk, a törp!“ szerzői ügyesen használják ki a tipográfiai és képzőművészeti lehetőségeket, de általánosságban is igaz, hogy a vizuális elbeszélés nagy népszerűségnek örvend: a graphic novel nemcsak trendi, hanem gyakran az is előfordul, hogy sikerül az ismert témákat új módon hangsúlyoznia. A szó szoros értelmében új arculatot kölcsönöz a tartalmaknak, és másképp szólítja meg az olvasót, mint ahogyan azt a pusztán csak verbális szöveg tenné.
E-könyvek gyerekeknek és fiatal olvasóknak
A legtöbb könyv továbbra is még hagyományos, papíralapú. Mindazonáltal egyre több e-könyv-változat is feltűnik, különösen az ifjúsági könyvek között, de már gyerekkönyvek is jelennek meg párhuzamosan e-könyv formájában is. Az appek jelentősége az illusztrált könyvek szegmensében szintén elkezdett már növekedni. A tisztán digitális forma mellett 2014-ben a Carlsen Verlag „LeYo. Die erste Multimedia-Bibliothek für Kinder“ (LeYo. Az első multimédia-könyvtár gyerekeknek) elnevezéssel indította útjára azt a kezdeményezését, hogy összekapcsolja az analóg és a digitális világot: a multimédiás plusszal ellátott képeskönyveket „egyszerűen” is végig lehet nézni, de okostelefonon aztán a történet újabb elemeit is fel lehet fedezni. A könyv nélkül viszont nem működik az app.Lezárásképp leszögezhetjük, hogy a német nyelvű gyerek- és ifjúsági könyvek virágzása nem csak számokban nyilvánul meg. Jóllehet világosan kivehető az a tendencia, hogy meghatározott cél- és korcsoportok számára jelentessenek meg könyveket és ennek során üzeneteket közvetítsenek és cselekvési mintákat adjanak, ugyanakkor viszont az a törekvés is érezhető, hogy felrúgják a merev kategóriákat. Épp e „köztes világokban” születnek azok magas esztétikai minőséget képviselő könyvek, amelyek a nehéz témáktól sem riadnak vissza, és arra törekednek, hogy új képi és formanyelvet alakítsanak ki.
Ines Galling
Internationale Jugendbibliothek München
www.ijb.de
