Írókat az iskolába IV. - Szabadka

A HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum ebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával olyan programot indíthatott be, amely egyrészt hiánypótló, másrészt mindenképpen folytatásra érdemesnek tűnik, a projekt sikerét látva. 

Öt helyszínen kerül megrendezésre a Kortárs irodalmat az iskolákba! sorozatunk (a pályázat kiírása szerint hátrányos helyzetű és határon túli intézményekben), ahol egy-egy kortárs művet kiválasztva a szakértői delegáció iskolásokkal dolgozza fel a szövegeket alternatív irodalom óra keretében, majd a szerző is meglátogatja a csoportot. Nincs nagyobb lehetőség annál, mint ami mindannyiunk rendelkezésére áll, vagyis az olvasók, a jó könyvek és a jó szerzők. 

Szakértőink és szerzőink nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a kidolgozásba és a megvalósításba, amit most szeretnénk veletek is megosztani, reméljük tetszeni fog!

A Kortárs irodalmat az iskolába program keretében február 22-én a Szabadkai Kosztolányi Dezső Gimnázium elsőseihez vittük el Kollár Árpád költőt, akinek két könyvéről beszélgettünk, a Milyen madár című verseskötetről, illetve az A Völgy, írta Tárkony című mesenovella-kötetről. A februári találkozót megelőzően Csepregi János író, és Jeney Zoltán a HUBBY elnökségének tagja, író jártak az iskolában január 23-án, hogy előkészítsék a terepet a látogatáshoz.

Az elsős gimnazisták nyitott, befogadó társaságnak bizonyultak, hiszen abban az életkorban járnak, amikor az ember a gyerekkor és a felnőttkor határán egyfajta identitás-átalakulásban él, hol gyereknek, hol már felnőttnek érezve magát. Fel is tettük a kérdést a fiataloknak, hogy ők vajon minek tartják magukat, és egyharmaduk a gyerekségre, egyharmaduk a felnőttségre voksolt, egyharmaduk pedig nem tudta eldönteni. Valahogy így van ez Kollár Árpád szövegeivel is: az olvasók egy része gyerekirodalomnak, egy másik része felnőtteknek szóló, ámde gyerekhangú irodalomnak titulálja, a többi pedig nem tud vagy nem akar dönteni.

A gimnázium is nagy örömmel vette a programot, hiszen ők már rutinos író-vendéglátók, a FISZ írókölcsönző programjában is kedvvel vettek részt korábban. Mindazonáltal Kollár Árpád először járt az intézményben, noha életútja erősen Szabadkához köti, ugyanis születésétől fogva egészen az érettségiig a városban élt, mondhatni itt nőtt fel. Ez meg is adta a kezdő lökést a beszélgetéshez, hiszen azonnal egyfajta cinkosság alakult ki az író és a diákok között. Tárkony történetei nyomán rendre beazonosították a szabadkai helyszíneket, ahol a mesék figurái járnak, s ahol az író is időzött gyerekkorában. Minden egyes helyszín beazonosításakor egy-két diák bólintott, vagy nevetett, s hamarosan kiderül, hogy mindenkinek van valami közös élménye a szerzővel, habár sosem tapasztalták meg ugyanazt egy időben.

A város szövegekre gyakorolt hatásán túl, szó esett az íróvá-költővé válás útjairól is, az írói alkotómunka nehézségeiről és szépségeiről, a prózaírás és a költészet közötti különbségekről, különösen a szövegalkotás folyamatának szemszögéből. Beszélgettünk a lusta és az aprólékosan dolgozó íróról, a memóriáról, mint fontos írói eszközről. De szó esett a gyerek és felnőtt nézőpont közötti különbségekről is, arról hogy emlékszik-e az író, hogyan látta a dolgokat gyerekkorában, illetve fontos-e ez egyáltalán. A találkozóra mindenesetre a gyerekek valószínűleg igen vidáman emlékeznek vissza majd, hiszen azon túl, hogy egy kémia és egy fizikaórájuk maradt el, Kollár Árpád sziporkázóan vicces feltűnése az iskolapadok között maradandó élmény lehetett.