A szöveg nélküli könyvek versenye (Silent Book Contest ) 2014 óta a Bolognai Nemzetközi Gyerekkönyv-vásár kiemelt
eseménye. A nemzetközi zsűri a vásárra 5-10 döntős könyvtervet szokott kiválasztani,
ezek közül kerül ki a győztes, az elismerés nem csekély: a 4500 Eurós pályadíj
mellett a győztes könyvet is megjelenteti az olasz CARTHUSIA Edizioni. Az
eredményhirdetésre augusztusban kerül sor.
Az idei évben nagy örömünkre Maros Krisztina What Colour is Happiness? (Milyen színű a boldogság?) könyvterve is bekerült a döntőbe. Bolognából
hazatérve többek között arról kérdeztük Krisztát, mire figyel az alkotó, amikor
szöveg nélküli könyvet alkot.
Miért gondoltad fontosnak, hogy indulj a Silent Book
versenyen?
Két évvel ezelőtt figyeltem fel a pályázatra, és nagyon
izgalmasnak tartom a szöveg nélküli képeskönyv műfaját. Másrészt folyamatosan
figyelem a nemzetközi (elsősorban képeskönyves) versenyeket, mert szerintem
hatalmas fejlődési lehetőség rejlik minden egyes pályamunka elkészítésében, és
ilyenkor előkerülhetnek olyan ötletek is a fiókból, amelyek máskülönben sosem
valósulnának meg.
Mire figyelsz, mit csinálsz másként, amikor egy silent
bookot készítesz?
Nyilván, ami mindenki számára egyértelmű, ha nincs szöveg,
akkor az illusztrációknak muszáj rendkívül kifejezőknek, „beszédeseknek”
lenniük. Első ránézésre értenie kell felnőttnek, gyereknek (nemtől, kortól,
nyelvterülettől, vallástól függetlenül), hogy mi történik az adott képen.
Ezenkívül, az én könyvem esetében külön fejtörést okozott az oldalak közötti közvetlen
összefüggések megoldása, mert nem egy konkrét meséről van szó, hanem a
boldogság különböző (színű) pillanatairól. Tehát röviden: minden apró részletre
figyelnem kellett, sokszor vissza-visszatérve egy már befejezettnek gondolt
illusztrációhoz.
Miért ezt a témát választottad?
Mindig rengeteg ötletem van egyszerre, ami paradox módon
leginkább akadályoz abban, hogy bármelyik is megvalósuljon, mert hol az
egyiket, hol a másikat érzem jobbnak, és persze nincs mindig idő saját terveket
szövögetni. Egy ilyen pályázat ezért is inspiráló, mivel kijelöli a megfelelő
irányt, és tisztábban látja az ember a félbehagyott maszatolásokban rejlő
lehetőségeket. A Silent Book pályázat most éppen ennek az ötletnek kedvezett,
mert a színekkel való játék olyannyira jól működik szöveg nélkül, hogy másképp
nem is tudnám elképzelni.
Milyen a visszhangja a döntős szereplésednek?
Egyelőre csupa pozitív visszajelzést kaptam, már kint, a
vásárban, és azóta e-mailben és a közösségi oldalakon is. Bár korábban voltam
már döntős egy nemzetközi pályázaton, így azt biztosan megtanultam, hogy ez a „visszhang”
hamar lecseng, és igazából az számít, hogy hogyan tudok a továbbiakban ezekből
a (főként szakmai) tapasztalatokból építkezni.
Milyen benyomásaid voltak a könyvvásárról? Volt-e olyan
könyv, téma, motívum, ami felkeltette a figyelmedet?
Idén harmadszor voltam kint Bolognában, és még mindig óriási
élmény számomra a vásár. Szinte a levegőben érezni a kreatív energiákat!
Persze, rengeteg olyan könyv volt, amelyik nagyon megfogott. Általában a
spanyol, olasz, argentin és portugál képeskönyvek vizualitása áll hozzám
legközelebb, de idén több szlovén és lengyel kötetet is szívesen lapozgattam.
A képek forrása:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése