Amikor kisgyermek voltam, szerettem építőkockákból, és különféle játékokból házat építeni. Tető helyett gyakran színes képeskönyveket használtam. Álmomban besétáltam a házba, lefeküdtem a matchboxból készített ágyba és bámultam a csillagos eget, vagy azt a képet, ami épp a legjobban tetszett.
Ösztönösen követtem a törvényt, amelyet minden gyermek követ, aki kényelmes és biztonságos környezetet igyekszik kialakítani önmaga számára, s a gyermekkönyvek sokat segítettek ebben.
Aztán idősebb lettem, megtanultam olvasni, s a képzeletem könyve inkább madárra, vagy pillangóra kezdett hasonlítani, mint háztetőre. A könyv lapjai suhogó szárnyakká váltak. Úgy tűnt, mintha az ablakpárkányon heverő könyv mindjárt ismeretlen helyek felé száguldana a nyitott ablakon át. Aztán kézbe vettem, és elkezdtem olvasni a könyvet, mely lassan megnyugodott, de ekkor én kezdtem száguldásba más földek és világok felé, a képzeletem határait tágítva.
Micsoda öröm egy új könyvet tartani a kezünkben! Először nem tudod, hogy miről is szól. Elutasítod a kísértést arra, hogy elolvasd az utolsó oldalt. És milyen jó illatú! Lehetetlen meghatározni az illata összetevőit! A nyomdafesték, a ragasztó … nem, nem az! A könyvnek meghatározhatatlanul egyedi illata van. A könyv oldalai még egymáshoz tapadnak, mintha a könyv még nem ébredt volna fel. Te ébreszted fel, mikor olvasni kezded!
Felnősz, és a világ körületted egyre bonyolultabbá válik. Olyan kérdésekkel találod szembe magad, amelyekre egyetlen felnőtt sem akar választ adni, de olyan jó lenne megosztani valakivel kételyeidet és a titkaidat. Ekkor megint segítségedre siet egy könyv. Bizonyára sokan átéltük az „Ez a könyv épp rólam szól!” élményt. Amikor a kedvenc szereplőd hirtelen olyanná válik, mint te magad, ugyanazokkal a problémákkal küszködik, és méltósággal birkózik meg velük. A másik szereplő egyáltalán nem hasonlít rád, de te hasonlítani szeretnél rá, mert ugyanolyan bátor és leleményes szeretnél lenni, mint ő.
Amikor egy fiú vagy lány azt mondja, hogy: „Én nem szeretek olvasni!”, megnevetett engem, nem hiszek neki. Bizonyára szeretnek fagyizni, játszani és érdekes filmeket nézni, más szóval szeretnek kikapcsolódni. Az olvasás sem csak nehéz munka önmagunk érzelmi és lelki fejlesztésének útján, hanem elsősorban nagy élvezet. Épp ezért írják a gyermekkönyv írók a történeteiket.
Szerző: Szergej Makhotin
Illusztrátor: Mikhail Fedorov
Angolból fordította: Pataki Marianna könyvtárostanár, illusztrátor, Könyvtárostanárok Egyesülete
Az eredeti üzenet az IBBY honlapján érhető el: http://www.ibby.org/awards-activities/activities/international-childrens-book-day/icbd-2017/?L=0
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése