Hermann Zoltán, a KRE BTK habilitált egyetemi docense, kutatási területei: orosz és magyar népköltészet, klasszikus orosz és magyar irodalom, irodalom- és szövegelmélet, kortárs színház, gyermek- és ifjúsági irodalom.
Drámai mesék 1-4.
Szerkesztette: Markó Róbert és Papp Tímea, Vaskakas
Bábszínház, Győr, 2014-2016.
A meséket valamikor mondták,
aztán leírták és olvasták: az írott mesék színpadra vitele, adaptációja éppen
ezért a mesemondás monodramatikus előadásának és gesztuskészletének
rekonstrukciója. Vagyis dekonstrukciója:
a színdarabok nyelvének önmagáról való beszédét, tropológiáját és az elbeszélés
cselekvéssé, performansszá alakítását – pedig ezek kölcsönösen kizárnák egymást
– egyszerre láthatjuk meg bennük. Melyik gyerekdarab érzékelteti a leginkább
ezt a problémát? Kik azok a mai színműírók, akik végig meg tudják tartani a
játék tropológiai és performatív működések ezt a billenékeny egyensúlyát? Jó
az, ha ilyen bonyolult elméleti háttere van a mai gyerekszínháznak?
Igen, jó! A gyerekdarabok nézője
ugyanis nem buta és nem érzéketlen, és legfőképpen ő az, aki nem fogja csak szövegként vagy csak színpadi cselekvésként követni a
játékot: és éppen azért, mert gyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése