Az Év Ismeretterjesztő Könyve
Kalas Györgyi: Pavlova kisasszony és a dobostorta – A sütemények története, illusztrálta Horváth Ildi
Kalas Györgyi kulináris ismeretterjesztő könyvsorozatának
idei darabja a Pavlova kisasszony és a dobostorta – A sütemények története
címen jelent meg a Pagony Kiadó gondozásában.
Azt nyilván mindannyian tudjuk, hogy születésnapra torta dukál, de azzal vajon hányan vagyunk tisztában, hogy a torta kultusza – igen, kultusza is van! – az ókori görögökhöz köthető, akik Artemisz tiszteletére (többek között a Hold istennője volt) sütöttek először kerek tortákat. Kerek, mint a Hold, ráadásul tökéletes geometriai forma, nyilvánvaló konnotatív jelentések sokaságával.
Artemisz egyébként Zeusz és Létó gyermeke, Apollón ikertestvére, a Hold, a vadászat istennője, de például ő a nők és a gyermekek védelmezője is. Nem mellesleg pedig a vadállatok úrnője, akinek szent állata a szarvastehén. És persze arra is emlékszünk vele kapcsolatban, hogy a trójai mondakörben Agamemnón éppen Artemisz erdejében vadászva ejtett el egy szent szarvast, amiért Artemisz büntetésként szélcsendet okozott, megakadályozva ezzel a hajóhad elindulását Trója felé. Szegény Iphigenia pedig már Aulisz felé tart...
Hát ilyenekre képes ez a könyv. Úgy marad meg szűkebb témájánál, a torták és a sütemények pragmatikus és kézzelfogható világánál (valamint azok alapanyaginál és összetevőinél), hogy közben mágikus realizmusával kulturális és intellektuális barangolásokra késztet. Nem pusztán a testi „jóllakottság” érzetét kelti olvasójában, hanem lelki és szellemi értelemben is megédesíti az életüket. Mondhatnánk persze: édesszájúak előnyben.
Apropó: képes. A kötet izgalmas és szerethető vizualitása Horváth Ildinek köszönhető.
A könyv vége is igazi gyerekbarát tartalom: egy lépésről lépésre könnyedén követhető receptgyűjtemény, sajnos csak három édességgel...
Év Gyerekkönyve Díj - Az év fordítója
Medvészeti katasztrófa avagy Paddington jó kezekben: Kövesdi Miklós Gábor dicsérete
A hosszú cím után rövid
laudáció következik. Elsőként hadd dicsérjem a Magyar Gyerekkönyv Fórumot,
amiért fordító is kaphat Év Gyerekkönyve Díjat. Az ifjúságnak fordítani ugyanis
nagy felelősség és különleges feladat. Sajátos kritériumai vannak, erős
hagyományai, és kell hozzá bátorság, hogy ezeket a hagyományokat megtörje, vagy
éppen tudatosan alakítsa a fordító. Ugyanakkor nem lehet eléggé korán kezdeni arra
nevelni a (leendő) olvasókat, hogy a könyv, amit olvasnak vagy hallgatnak,
alkalmasint nem magyarul íródott eredetileg; a magyar szöveg valakinek az
alkotó munkája, az alkotó nevének pedig ott a helye a szerzőé és az
illusztrátoré mellett.
Michael Bond bestsellerjének, a Paddington-könyveknek a magyarországi kiadástörténete önmagában sem érdektelen sztori. Ötven évig kellett rá várni, hogy a városi medve történetei megjelenjenek magyarul, akkor még Tandori Dezső fordításában. Pedig az erős karakterű mackóval, aki mindent tudni akar a világról és van is mit tanulnia róla, és aki igyekezetében néha nagyobb bajt, koszt, rumlit csinál, mint amekkorát el akar hárítani, könnyű azonosulniuk a gyerekeknek. Paddington csetlései-botlásai éppúgy garantálják a sikert, mint az angol életvilág ábrázolása, vagy éppen a humor. Ha van fordítónak szerepálma – márpedig gyakran adódik az összehasonlítás a színészek és a műfordítók csodálatos élete között –, akkor, úgy képzelem, a Paddington-sorozat folytatása Tandori Dezső után ilyen megvalósult szerepálom lehetett Kövesdi Miklós Gábor számára, aki nem mellékesen humorista is, kabarészövegek szerzője és előadója. Itt aztán tobzódhatott a helyzetkomikumban éppúgy, mint a stílusparódiában, a szójátékokban, a dialektusokban, szociolektusokban és egyéb nyalánkságokban (például a „marmeládból” konkretizált narancslekvárban). Éppen ezért különösen rokonszenves, ahogyan Kövesdi ellent tudott állni a kísértésnek, és angolos visszafogottsággal adagolta a humort. A szójátékok fordításához legalább annyi önmérséklet kell, mint lelemény. Az a jó, ha egy szójáték kézenfekvőnek hat. Hogy mennyi munka és fejtörés van ezek mögött a „pofonegyszerű” megoldások mögött, azt nem szabad észrevennünk. Ezt sikerül megvalósítania Kövesdi Miklósnak. Az idén díjazott munka nem az első az általa fordított Paddington-könyvek között, és remélem, nem is az utolsó. Hogy mikor és mi lesz a folytatás, annak a megmondhatója a Mojzer Kiadó. Nekik is szól ez a díj az alapos és igényes szerkesztésért.
Szívből gratulálok Kövesdi Miklós Gábornak, a Magyar Gyerekkönyves Fórum idei díjazott fordítójának!
Nádori Lídia
Év Gyerekkönyve Díj - Az év illusztrátora
Hol készül a művészet?
A műterem az, ahol a Mű terem, szól a félig szellemes mondás. Révész Emese és Grela Alexandra könyvében a művészet nem terem, hanem készül, de, hogy hol is készül ez a készülés, azt ebből a gazdagon illusztrált, ambíciózus kötetből szeretnék ha megtudnánk.
Művészettörténeti böngésző, így az alcím, és a bevezető pár oldal felvezető nyugalma után máris benne vagyunk egy szédítő vertigóban. A könyv majd’ minden millimétere berajzolt, néha azért esélyt ad olvasójának egy pillanatnyi levegővételre, ilyenkor tömör és jól fókuszált háttérinfókat olvashatunk. A könyv szereplői megnyerőek, már elsőre is szeretnénk a barátjuk – de legalább is az üzletfelük – lenni.
Jól megszokott lineáris módon fut a művészettörténet-vezetés, az őskori barlangokból indítva, nyilván. Elsősorban Európára fókuszál, de egy oldalpáron Japánba is átugrunk Hokusaihoz, Amerikába meg többször is. Ám nem csupán térben utazunk: a könyv talányosan és vég nélküli kreativitással keveri a különböző időket és korszakokat. Számomra ez a kötet legizgalmasabb része!
Százszor is végiglapozható és újra és újra felbukkan valami újdonság.
(szpojler)
A kódexmásoló szerzetesek között futkározó
fekete színű egerek közül az egyikük éppen beleeszik egy könyvbe, másikuk két
átlapozás közben elhalálozik. A fóliáns mögött meglapuló Remington-írógépre,
vagy a falra szerelt tűzolókészülékre most nem térek ki részletesebben.
Máshol meg: Leonardo da Vinci mögött, egy fából összemodellezett, félig
kész Harley Davidson várja Amerika felfedezését. Ami valószínűleg meg is
történik, mert pár lappal odébb egyszerre Andy Warhol vendégei vagyunk Grace
Jones, Lisa Minelli és mások – például egy kiváncsi pávián – decens
társaságában.
De félre a szpojlerezést, bíztatnék mindenkit a további böngészésre, meg fogja érni!
Határtalan szellemességgel és szeretettel összeállított könyv ez, talán az utóbbi évek legizgalmasabb vállalása, nem tolakszik és nem okoskodik, egyszerűen csak helyet kér magának abban a rendszerben amit megidéz. Az utolsó előtti mondatomat Christo mondja: műterem az egész világ!
A legutolsót pedig én: Szívből gratulálok
és sok további ilyet kívánok az alkotópárosnak: Révész Emesének és Grela
Alexandrának.
Gerhes Gábor
Év Gyerekkönyve Díj - Az év leginnovatívabb könyve
Nna, ez halászlé, avagy buli van a
kultúrban!
A szegedi bábszínház nézőterén „egyszerre
120 gyerek fér el, ha minden gyerek nyakában ül egy másik, akkor 240 és így
tovább…”
Szégyellem, nem tudtam, hogy Szegeden van
Bábszínház, de megérte várnom hetvenöt évet, hogy ez a nagyon látványos
grafikai világú kötet megszülessen.
Borítója szerint a történetet Kollár Árpád
írta, de mögötte szerényen egy lelkes és szemmel láthatóan jókedélyű csapat
munkája áll: grafikus, illusztrátor, művészeti vezető, szövegíró és -szerkesztő,
valamint ötletgazda. Ez utóbbiból mindjárt kettő. Közös bennük a vidámság, és
kedvencük a csíkos tengerészfelső.
A kötet szereplői még többen vannak. Egy
harsány, zajos és megállíthatatlan tömeg hömpölyög végig az oldalakon, mintha
valamennyien, akik a hetvenöt év során a bábszínház környékén megfordultak,
most egyszerre szivárognának vissza valahonnan, hogy a jeles évfordulót közösen
ünnepeljék. Egy őrült forgatag: mindenki hangoskodni akar, hejehuja,
csinnadratta. Verj Elek és Üst Ubul, Vitéz László unokái, meg az összes
többiek, e népes kompánia tagjai.
Grela Alexandra lángoló intenzitású, megunhatatlan grafikai világa teszi teljessé a könyvet. Szinte halljuk a ricsajgón
ünneplő tömeget, de jól megfér mellettük a színház történetét felidéző
különleges képi világú fekete-fehér archív fotók csendje is.
A könnyű kézzel szerkesztett kötet még
sokadszori átlapozás után is tartogat korábban nem látott, izgalmas részleteket:
vasmacska az alvó kutya mellett, rájuk integető, partra vetett sellőlány.
Huszárnak öltözött üvöltő rendező, előtte ronggyá javított librettó; keze
ügyében sör meg egy ottfelejtett hamburger. Mellette mókus melegszik egy
sárgafényű jupterlámpán. A hátsó padsorban cica a macival. A maci szeme a cica
füle. Metafora a Tiszán: az 1942-ben elindult fából ácsolt bárka, mára
négykéményes gőznaszáddá lett és hegymentbe fordult a kanyargós Időpatakon.
A könyvben több szál fut párhuzamosan: de ami a legfontosabb közülük, az a Szegedi Halászlé – a nagy lötty – melynek illata belengi az egész zajos kötetet.
Szívből gratulálok a csíkospólós alkotócsapatnak, remélve, hogy a Szegedi Bábszínháznak e kötet révén sikerül további barátokat szereznie, és egy újabb legendás hetvenöt évet elindítania.
Gerhes Gábor
Év Gyerekkönyve Díj - Az év gyerekkönyv írója, 0-6 éves korosztály
Csöndben is lehetünk hősök
Gimesi Dóra: Emma csöndje
Emma elhagyta a világot jelentő deszkákat, elhagyta a
Kolibri Színházat, hogy minél több gyereknek elmesélje saját történetét: fogadjuk
el önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Tanuljunk meg félelmeinkkel együtt
élni. Önmagunk elfogadása és elfogadtatása alapvetően nagyon nehéz feladat, még
annak is, aki nem küzd semmiféle érzékenységgel vagy szorongással. Emma meséje betekintést
enged egy olyan kislány nézőpontjába, aki valamiért kényelmetlenül érzi magát az
őt körülvevő világban.
Emma a másságát éli meg nap mint nap, nemcsak az iskolában, hanem mindenhol, ahol emberekkel találkozik. Nem szeret megszólalni mások előtt és a
legkisebb zaj is őrjítően hangos számára. Az egyetlen hely, ahol komfortosan
érzi magát az akvárium, ahol végtelen csend veszi körül. Legszívesebben egy
tengeri uborka lenne: „A tengeri uborkák nem zavarnak senkit. A tengeri uborkák
láthatatlanok.” Szereti megfigyelni a tengeri állatok viselkedését, egymáshoz
való viszonyát. Ismeri személyiségüket és elfogadja félelmeiket. Emma túlérzékenysége
akkor válik szuperképességé, amikor csendes szemlélődésének köszönhetően egyedül
ő érti meg, hogy mi lehet az oka az újonnan érkező kardszárnyú delfin zavarodottságának:
Emma túlhallásának ellentéte.
Gimesi Dóra meséje nem csupán egy a környezetvédelemi témát
feldolgozó könyvek közül, nem egy újabb „óvjuk a természetet”-történet. Azzal,
hogy címszereplője nem egy átlagos kisiskolás, túlmutat a kerettörténeten. A szorosan vett
természetvédelmen kívül érdemes társadalmunkra, az emberi természetre, egymásra
is több figyelmet fordítanunk. Meg kell tanulnunk felismerni és elfogadni a
különböző nehézségekkel élőket. Az első lépés, hogy észrevesszük, meglátjuk,
hogy ők is itt élnek velünk (ebben a városban). A további lépések pedig csak
rajtunk múlnak! A nehézségek legtöbbször láthatatlanok, időnként legyünk mi is
csendes megfigyelők, mint Emma!
A témaválasztás fontosságán jóval túlmutat maga a szöveg. A
szerző olyan finoman jeleníti meg a problémákat, hogy az érzékenyítés is olyanná lesz, akár a tengeri uborka: „láthatatlan és nem zavar senkit”, a háttérben kezd el
dolgozni. Az érzékenyítés nem cél, csupán hozadék. Nincsenek konkrétan
megnevezve a nehézségek, így a gyerekek saját élethelyzetüknek megfelelően
kapcsolódhatnak Emmához vagy akár az akvárium lakóihoz. Az Emma csöndje
elsősorban mese- és csak másodsorban érzékenyítő könyv.
Gratulálok Gimesi Dórának ehhez az érzékeny történethez, ami nagyon jól illeszkedik eddigi műveinek sorába és újabb csodálatos példája egyedi írói hangjának! A kötet nem lenne teljes Takács Mari kedves és humoros illusztrációi nélkül, így külön köszönetet szeretnék mondani neki is! Nem utolsó sorban pedig a Pozsonyi Pagony Kiadónak, hogy Emma és (sors)társai története láthatóbbá vált! Bízom benne, hogy sokan örömüket lelik majd ebben a magával ragadó mesében!
Saphir-Kelemen Réka
Év Gyerekkönyve Díj - Az év gyerekkönyv írója, 6-12 éves korosztály, megosztott díj
Kemény Gabi: A konkrét hiúz
Jeney Zoltán: Balatoni kacsavész
Mi tévők legyünk, ha egy Szívtelen Szörnyeteg fenyegeti a Balaton élővilágát? Mi fán terem a konkrét hiúz? És egyáltalán hogyan tud egy mai gyerek kapcsolódni a természethez és aktívan hozzájárulni ahhoz, hogy mire felnő, a bolygónk még élhető hely legyen?
Mind
Jeney Zoltán Balatoni kacsavész. Szörnyek és sellők című meséje (Baranyai
(B) András vidám illusztrációival, a Lampion könyvek gondozásában), mind Kemény
Gabi A konkrét hiúz, avagy két és fél nap öcsémmel és egyéb állatfajtákkal
című kisregénye (Radványi Maja rajzaival, a Móra kiadó gondozásában) nemes
célkitűzéssel bír: a digitális bennszülött, kütyüfüggő kisiskolás generációt
igyekszik ráébreszteni a környezetvédelem, a természeti kincseink megőrzésének
fontosságára. A kötetek érdeme, hogy a fenntarthatóságra való fogékonyság korai
fejlesztésének pedagógiai programját szórakoztató formába öntik; az ökológiai
szemléletformálás humoros hangvételben, a klímaszorongásra gyógyírként szolgáló
optimista végkicsengéssel, a természet varázsát éltető történetekbe ágyazódik bele.
Jeney
Zoltán nem először hív a magyar tenger körüli fantasztikus kalandozásra. Rév Fülöp
balatóniai lovagregényei után, a Balatoni kacsavész a Veszprém-Balaton
2023 Európa Kulturális Fővárosa projekt részeként, a Művészetek a Vidékfejlesztésért
Alapítvánnyal együttműködésben látott napvilágot. A tündérmesei formulákat
posztmodern invencióval és könnyed szellemességgel újrahasznosító Balatoni
kacsavészben Hany Istók, a legendás lápilegény, a Fertő tó fenegyereke siet
mitikus kompániájával a gyengélkedő Sió Mama, a Balaton tündére segítségére:
Vodní Dolnik, a szláv víziszellem, sellők (halhölgyek vagy hölgyhalak?!), a
Loch Ness-i szörny, az óriáspolip Kraken és persze egy nagy csapat, szószátyár,
hasunkba lyukat hápogó kacsa fognak össze, hogy túljárjanak a gonosz orvhalászok,
vadászok és befektetők eszén, és jóvá tegyék az emberi kapzsiság miatt
bekövetkezett környezeti pusztulást. Az aktivizmus lehetőségeinek
felvillantásának mesés példája –füleket befogni, spoiler alert! –, ahogy
végül a gyerekközönség rajzai nyomán életre kelt karakter, a Kavicsfogú
Álteknős ötlete menti meg féltve őrzött vizeinket az utókor számára.
A
konkrét hiúz
– a Regényes Természet irodalmi pályázat méltán díjazott műve – ökosulis tini road
trip egy márianosztrai természettudományos versenyre vezető viszontagságos
útról, lerozzant kölcsönfurgonnal, százlábút dédelgető kisöccsel, kicsit különc
kívülállókból álló csapattársakkal és egy, a vadonban töltött feledhetetlen éjszakával.
Üdítő üzenete, hogy a siker záloga a közös összefogás és az empatikus természetre-hangolódás
mellett önnön tökéletlenségünk elfogadása. A kirándulás elbeszélője a csapat
beugrós póttagja, a szétszórt, folyton elkalandozó Marci, akinek a gondolatai úgy
futnak szanaszét, mint hangyák a bolyban, s akire csapongásai miatt sosem figyelnek,
pedig lehet, hogy fontos lenne, amit mond, csak senki sem érti. Az ő
nézőpontjával azonosulva felismerhetjük a mellőzött hangokra való odafigyelés jelentőségét,
annak felelősségét, hogy meghalljuk a kamaszok locsogásának, a folyók feleselésének,
az erdők szavának, a hiúz morgásának szerepét a Földünkről közösen írt
történeteinkben.
A
győztesnek kijáró fanfárok és vastaps mellé szóljon hát a Hápháp, Brekbrek és
Miaú! Szívből gratulálok Jeney Zoltánnak és Kemény Gabinak az Év Gyerekkönyv
Írója (7-12 korosztály kategória) megosztott első helyezéséhez.
Kérchy
Anna
Év Gyerekkönyve Díj - Az év ifjúsági könyv írója, 12-99 éves korosztály
Dániel András: Jaj, ne már! – mondta a hal
„Van-e a világon olyan
biztos tudás, amelyben nem lehet ésszerűen kételkedni? A kérdés első hallásra
talán nem is tűnik nehéznek, pedig valójában aligha lehetne nehezebbet
kérdezni. Amikor beláttuk, hány s miféle akadály gördül az egyértelmű és
magabiztos válasz után kutató elme útjába, akkor már jó úton leszünk ahhoz,
hogy saját elménk majdan filozofikussá csiszolódjék. (...) A valóságos asztalt,
amennyiben létezik, ››fizikai tárgynak‹‹ fogjuk nevezni. Vizsgálnunk kell tehát
az érzéki adatok viszonyát a fizikai tárgyakhoz. Ily módon két kérdésünket a
következőképpen tehetjük föl újra: 1. Létezik-e egyáltalán olyasvalami, hogy
››anyag‹‹? 2. Ha igen, milyen természetű?” – írja Bertrand Russel A filozófia alapproblémái című
kötetének Jelenség és valóság fejezetében. Ne ijedjenek meg teljesen, nem erről
lesz szó, hanem inkább erről: „Ha belegondolunk, – folytatta Sovánkovics
Rezső a töprengést –, minden horgász hasonlít valamelyest erre az Általános
Horgászra. Így vagy úgy. Biztos én is. Közben mégis mindegyikünk különbözik
tőle valamiben! Ki ebben, ki abban. Éppen úgy, ahogy a pingvin szót hallva is
mindenki egy kábé azonos pingvinre gondol: egy olyanra, amely a világ összes
pingvinjére hasonlít némiképp, ám teljesen egyikre sem.”
Ahogy a szövegben a gyerekkora
óta a pingvinekért rajongó Sovánkovics Rezső, úgy természetesen én sem tudom, miről
jutott mindez eszmbe, de Russel analitikus és fenomenológiai filozófiája
nyilvánvalóan komoly hatást gyakorolt főhősünk töprengéseire.
Apropó, Sovánkovics Rezső és a
névmágia. Emlékeznek még Örkény legendás névválasztásaira? Az Óbudai ikrek
Firbejsz Lajosnéjára vagy a Budapest doktor Varsányinéjára, vagy a Nincs
semmi újság Hajduska Mihályné született Nobel Stefániájára, vagy Az
autóvezető újságolvasó anyagmozgatójára, Pereszlényi Józsefre, és az Öt
világrész eseményeiben felbukkanó kiskorpási Szabadság Termelőszövetkezet oszlopos
tagjára, Reme Bélánéra, esetleg Zetelaki Zoltánra, a népszerű színművészre a Színész
halálában?
Azt nem tudom, hogy Sovánkovics
Rezső sporthorgász és hobbifilozófus (vagy hobbihorgász és sportfilozófus),
akinek egyébként Sovánkovicsné Gerezdás Márta a felesége, valamint két
sporttársa, a terepszínű kabátos Piczike Árpád, aki utálja a tejbegrízt, vagy a
piroskabátos Négyszeglethy Lajos, akit a kelkáposzta-főzelékkel lehet
kikergetni a világból, hasonlóan legendás alakokká válnak-e majd 60-70 év
távlatában, de abban biztos vagyok, hogy jellemük és karakterük, no meg a
kötet, amelynek főszereplői, erre predesztinálja őket. Persze, Négyszeglethy Kerek
Erdő Szörnyeteg Lajos nevében is érzékeljük a játékos konnotációt és a már
említett névmágiát, de hát elvégre is egy író nyugodtan bízhat a szavak
er(d)ejében. És hogy tovább fokozzam a helyzetet: hőseink a kockás horgászingekről
folytatott diskurzusukban arra jutnak, hogy talán létezik Kockaminta
Fejlesztő Intézet is, az egyébként középtermetű Piczike Árpád a Küllemhibás
Vegyesdesszert Gyárban formaellenőr, Sovánkovics Rezső pedig szombatonként
a Matrica D. Mihály utcán halad végig, amíg a tóhoz nem ér. De, hogy
Wanília vagy Valter kicsoda, és hogy valóban szeretik-e Chemical Brothers-t,
ehhez már tényleg érdemes kézbe venni a könyvet.
Az álom és a valóság, a
fantasztikum és a mágikus (szür)realizmus gogoli és örkényi groteszkbe oltva, leöntve
némi iróniával és Bertrand Russell-i létfilozófiával, no meg Lázár Ervin-i
atmoszféra- és karakterteremtéssel, ilyesféle élmény jelent Dániel András
Jaj, ne már! – mondta a hal című kötetének szövevényes damiljait kibogozni.
Félre ne értsen senki, a jól
detektálható intellektuális meghatározottság és párhuzam semmiképpen sem
csökkenti Dániel András érdemeit, pláne nem a Jaj, ne már! – mondta a hal című
kötetét, hiszen megtanultuk: „csak” a szöveg számít.
A konstrukció egy koherens,
kezdettől fogva önálló és egyedi „külön világot alkot magának” (és persze olvasójának
is), illeszkedve a Dániel Andrástól megismert stílus és formanyelv
hagyományaihoz, és akinek önálló kötetei immár több mint egy évtizede
határozzák meg a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom világát.
Fábián László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése