2020. március 21., szombat

Év Gyerekkönyve Díj 2020 - shortlistek

Idén is lesz Év Gyerekkönyve Díj, és a zsűri már hónapok óta lelkesen dolgozik azon, hogy a kategóriák shortlistjei elkészüljenek.

A zsűri tagjai:


Csatlós Juditmuzeológus, a Kassák Múzeum munkatársa

Győrei Zsoltíró, fordító, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, a Károli Gáspár Református Egyetem óraadó tanára
Hansági Ágnesirodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem tanára
Halupa-Tiba Gabriellakönyvtárostanár, a Könyvtárostanárok Egyesületének kitüntetett tagja
Péterfy Gergely, író
Tarr Ferenca HUBBY elnökségi tagja

2019 legjobb könyvei a következő könyvekből kerülnek majd kiválasztásra:


Gyerekkönyv kategória - shortlist





Bán Zsófia: Vagánybagoly és a harmadik á, Pozsonyi Pagony Kiadó
Dániel András: Kuflik és a máshogyoszkóp, Pozsonyi Pagony Kiadó
Varró Dániel: Csütörtök, a kisördög, Jelenkor Kiadó
Wéber Anikó: Cseresznyeliget titka, Pozsonyi Pagony Kiadó
Zalka Csenge Virág: Ribizli a világ végén, Móra Kiadó

Ifjúsági irodalom kategória - shortlist





Berg Judit: Az őrzők, Ecovit Kiadó

Fiala Borcsa: Balatoni nyomozás, Kolibri Gyerekkönyvkiadó
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk, Ciceró Könyvstúdió
Huszti Gergely: Mesteralvók hajnala, Ciceró Könyvstúdió
Nyáry Luca: Vigyázat, törékeny!, Menő Könyvek 


Illusztráció kategória - shortlist





Várszegi Adél: És akkor jött még egy!, illusztrálta Grela Alexandra, Csimota Kiadó
Kertész Edina:  A milliomos szamár, illusztrálta Hajba László, Manó Könyvek
Kertész Erzsi: Állati vállalat - VirágZoo, illusztrálta Hanga Réka, Cerkabella Könyvek
Egy kismadár kettőt lép, illusztrálta Nagy Diána, szerkesztette Tóth Emese, Naphegy Könyvkiadó
Majoros Nóra: Az orrszarvú és a madarak, illusztrálta Paulovkin Boglárka, Pozsonyi Pagony Kiadó

Innováció kategória - shortlist





Ezentúl lesz banán!, szerkesztette Kovács Eszter, kiadta a Tilos az Á Könyvek

Szabó T. Anna: Játék a városban, illusztrálta Molnár Jacqueline, kiadta az Óbudai Múzeum
Lőrincz László: 25 szelfi az Árpád-korból, illusztrálta Bertóthy Ágnes, Rátkai Kornél, kiadta a Kolibri Kiadó
A kőleves, a feldolgozó Papírszínházat fogyatékkal élő gyerekek készítették, Csimota Kiadó
Hogyne szeretnélek!, Shakespeare szonettjeit újrafordította Papolczy Péter, kiadta a Tilos az Á könyvek


Fordítói kategória - shortlist 






Frank Schwieger: Caesar és bandája, fordította Rácz Kata, Kolibri Gyerekkönyvkiadó
Markus Majaluoma: Apa, menjünk gombászni!, fordította Jankó Szép Yvette, Koinónia Kiadó 

Sam Copeland: Kicsi Charlie csirke lesz, fordította Pék Zoltán, Kolibri Gyerekkönyvkiadó 
Sylvia Bishop: Az éjszakai vonat titka, fordította Kertész Edina, Manó Könyvek
T.S. Eliot: Macskák, fordította Havasi Attila és Varró Dániel, Pozsonyi Pagony Kiadó

Ebben az évben először a zsűri egy öt könyves ajánlást is készít majd azokból a könyvekből, amelyek egyik kategóriába sem fértek bele, mégis nagyon fontos lenne, hogy megtalálják olvasóikat és eljussanak hozzájuk!


Idén a HUBBY a Magyar Gyerekirodalmi Intézetet kérte fel, hogy segítse a diákzsűri munkáját, akik a nehéz időszak ellenére is vállalták, hogy a gyerekekkel végigviszik az online zsűrizést. 


Mentor: Wittmann Ildikó


Diákzsűri:
Gyerekkönyvek (12 év alattiak szólók): Janzsó Krisztina (AKG)
Ifjúsági könyvek (12 év felettieknek szólók): Gyuris Antal (MMSZ Óbudai Szakgimnázium és Szakközépiskola)
Illusztráció: Sirák Richárd (Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium)
Innováció: Pásztor Csörgei Andrea (Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium)

A végső döntés időpontja jelen pillanatban a járvány miatt még bizonytalan, eddig a Könyvhéten kerültek kihirdetésre az eredmények, reméljük, ez idén sem marad el. Mivel találgatni azonban mégsem célszerű, ígérgetés helyett türelmeteket kérjük, és kidolgozunk egy vésztervet is. 

Gratulálunk a shortlistes szerzőknek, illusztrátoroknak, fordítóknak, szerkesztőknek, kiadóknak, és jó egészséget kívánunk mindenkinek! 


Maradjunk otthon és olvassunk sokat, igazán nem panaszkodhatunk, van miből válogatni!


HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum 

elnökség





2020. február 18., kedd

Indul a 2019-es Év Gyerekkönyve Díjazás




Az Év Gyerekkönyve Díj szervezői örömmel jelentik be, hogy tavalyhoz képest negyedével több könyvet neveztek a kiadók, összesen 121 könyvet. Az öt kategória között így oszlanak meg a nevezések (egy könyv több kategóriába is nevezhető):
  •  Szerzői díj – Gyerekirodalom kategória (12 év alatti korosztály): 55 könyv
  • Szerzői díj – Ifjúsági irodalom kategória (12 év feletti korosztály): 22 könyv
  • Illusztrátori díj: 58 könyv
  •  Fordítói díj: 29 könyv
  • Innovációs díj: 30 könyv
Az idei zsűri tagjai:
  • Csatlós Judit, kurátor, muzeológus, a Kassák Múzeum munkatársa
  • Győrei Zsolt, író, fordító, a Károli Gáspár Református Egyetem, illetve a Színház- és Filmművészeti Egyetem óraadó tanára
  • Hansági Ágnes, irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem óraadó tanára
  • Tiba Gabriella, könyvtárostanár, a Könyvtárostanárok Egyesületének kitüntetett tagja
  • Tarr Ferenc, a HUBBY elnökségi tagja

A zsűri elnöke Péterfy Gergely, író.

A korábbi évekhez hasonlóan a zsűri idén is az első szavazási körben kategóriánként 5-5 könyvet választ ki. A shortlistet március 26-án 18 órakor, a B32 Galériában megrendezésre kerülő HUBBY-esten tesszük közzé.

Ezt követően kezdi meg munkáját a Diákzsűri is, akik ugyanezekben a kategóriákban hirdetnek majd győzteseket.

2020. február 14., péntek

Köszönjük az adományokat!



Tavaly év végén gyűjtést szerveztünk hátrányos helyzetű iskolai könyvtárak számára. Segítségeteknek köszönhetően 233 db könyvet tudtunk szétosztani nyolc általános és két középiskola számára. Nagyon köszönjük Berg Juditnak, Lackfi Jánosnak és Sándor Katának a könyvadományokat, továbbá Miklya Mónikának, Miklya Zsoltnak, Hegyesi Gabriellának, Szekeres Nikinek, Nógrádi Gábornak, Szabó Sándornak, Tarr Ferinek, Varga Bettinek, Jeney Zoltánnak, a Pozsonyi Pagony Könyvesboltnak, valamint az Óbuda Óbuda-Békásmegyer Városfejlesztő Nonprofit Kft-nek az anyagi támogatást!


A könyvadományban részesült iskolák:

Kárász Karolina Általános Iskola – Horgos
Istenszülő Oltalmáról Elnevezett Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola – Újfehértó
Kaposvár Kinizsi Lakótelepi Tagiskola – Kaposvár
Endrődy János Alapiskola – Muzsla
Máltai Általános Iskola – Tarnabod
Magyar Máltai Szeretetszolgálat Galló József Általános Iskola – Gyulaj
Magyra Máltai Szeretetszolgálat Tiszaburai Általános Iskola
Magyar Máltai Szeretetszolgálat Tiszabői Általános Iskola
Magyar Máltai Szeretetszolgálat Károly Róbert Középiskola – Gyöngyös
Magyar Máltai Szeretetszolgálat Óbudai Szakgimnázium és Szakközépiskola 






2020. február 4., kedd

A Magyar Gyerekkönyv Fórum elnökségének állásfoglalása a Nemzeti Alaptanterv 2020. január 31-én nyilvánosságra hozott szövegéről



A Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY – Hungarian Board on Books for Young People) a magyar gyerekkönyv- és gyerekirodalmi szakma érdekeit képviselő egyesület. 78 tagból, illetve tagszervezetből áll. Az érdekképviseleten túl legfontosabb feladata a kortárs gyerek- és ifjúsági irodalom népszerűsítése. Ebből kifolyólag nagy érdeklődéssel olvastuk a Nemzeti Alaptanterv 2020. január 31-én nyilvánosságra hozott szövegét, amellyel kapcsolatban az alábbi állásfoglalást tesszük közzé.
Kifejezetten problémásnak tartjuk, hogy egy ilyen nagyságrendű rendelet a megjelenéséhez képest hét hónappal később már a gyakorlatban is megvalósuljon. Ezzel kizárja a szakmai szervezetek véleményezésének lehetőségét, a társadalmi párbeszédet. Meggyőződésünk, hogy ennek elsősorban a tanulók látják kárát, másodsorban az amúgy is rettenetes terheket cipelő pedagógus kollégák.
Szakmai alapon kifejezetten problémásnak tartjuk következő kijelentését: „A magyar nyelv és irodalom tantárgyak kötelező törzsanyagában csak lezárt, biztosan értékelhető életművek szerepelnek. Ezen felül, a választható órakeret terhére a tanár szabadon beilleszthet kortárs alkotókat, műveket a tananyagba.” - a szabadon választható órakeret évfolyamonként átlagosan két órát jelent, melynek terhére további kötelező tantárgyakat ír elő az alaptanterv (pl. hon- és népismeret 5-8. évfolyamon). Ezzel minimálisra csökken azon órák száma, ahol a diákok kortárs irodalommal foglalkozhatnak. Határozott véleményünk, hogy ez szemben áll azzal a megfogalmazott elvárással, mely szerint „a nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló a környező világ jelenségeiről, szövegekről, műalkotásokról véleményt alkot, és azt érvekkel támasztja alá.” A kortárs irodalmat és művészeteket fogyasztók számára ugyanígy elengedhetetlen a vizuális kultúra rendes megjelenése. A kortárs irodalom erre is alkalmas, gyakran a mai könyvek könyvtárgyakként, művészi termékként is értékelhetők.

Természetesen mindez akkor érdekes, ha azt szeretnénk, hogy a jövő generációja is kultúra fogyasztóvá váljon, és a kulturális kíváncsiságát kritikával és szabad választással tarthassa ébren.

Egyedül az 1-4. évfolyamon láttuk megfogalmazott célként a kortárs magyar irodalmi alkotások megismerését. Véleményünk szerint az élő, kortárs irodalom mellőzésével elérhetetlen az a megfogalmazott cél, hogy az iskolai tanulmányok végére a tanulók képesek legyenek korunk változó világának jelenségeit értelmezni, „akik tudatos kultúrabefogadók, műértők lesznek, képesek az értelmező gondolkodásra, az önreflexióra.”
Az elmúlt évek – általunk is szervezett – szakmai eseményein, konferenciáin megfogalmazottakkal kimondottan ellentétes irányúnak tartjuk a most elfogadott tervezetet. Meggyőződésünk, hogy a most elfogadott alaptanterv nem tükrözi az elmúlt évek pedagógiai, irodalmi és neveléselméleti kutatásait, illetve tapasztalatait. Ezért azonnali átgondolását és a szakmai grémiumok véleményének kikérését javasoljuk a döntéshozóknak.

A Magyar Gyerekkönyv Fórum elnöksége

Budapest, 2020. február 4.

2019. december 2., hétfő

ÉV GYEREKKÖNYVE DÍJ

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS
Év Gyerekkönyve Díj 2019



Kedves Kiadók!

Hála Nektek, a 2019-es évben is nagyon sok jó gyerekkönyv jelenhetett meg Magyarországon. Köszönet azért, hogy fáradhatatlanul kitartotok a magyar szerzők és illusztrátorok mellett, hogy keresitek és lefordíttatjátok a legizgalmasabb, legsikeresebb külföldi gyerek- és ifjúsági irodalmat!

Idén ismét meghirdetjük az Év Gyerekkönyve Díj pályázatát!

Milyen kategóriákban lehet jelölni könyveket?

Szerzői díj – Gyerekirodalom kategória (12 év alatti korosztály)
Szerzői díj – Ifjúsági irodalom kategória (12 év feletti korosztály)
Illusztrátori díj
Fordítói díj
Innovációs díj (olyan könyveket várunk, amelyek valamilyen szempontból újítónak számítanak, ebbe a kategóriába eredeti magyar könyvet küldhettek)


Meddig kell kitölteni a nevezési lapot?

A nevezési határidő: 2019. december 18.
Az itt található online nevezési lapot töltsétek ki:  


Hogyan jelölhettek könyveket a díjra?

A nevezett könyvekből 2019. december 18-ig 3-3 példányt küldjetek az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumba Göblyös Klára részére (1089 Budapest, Könyves Kálmán krt. 40.), illetve 1 elektronikus példányt az info@hubby.hu címre.
Ha személyesen szeretnétek bevinni a könyveket, kérünk titeket, előtte Göblyös Klárával egyeztessetek (titkarsag@opkm.hu, +36305054972)!

Egy könyvet több kategóriában is lehet nevezni, ebben az esetben nem kérünk kategóriánként 3-3 példányt, elég a 3 darab könyvet egyszer beküldeni, és a nevezési lapon jelölni, hogy melyik kategóriákban jelölitek.



Hogyan döntünk a díjról?

Egy hattagú szakmai zsűri dönt majd a legjobbakról. Az idei zsűri tagjai:

·         Csatlós Judit (muzeológus, vizuális kultúrakutató, Kassák Emlékmúzeum)
·     Győrei Zsolt (író, drámaíró, műfordító, egyetemi tanár, SZFE, Károli Gáspár Református Egyetem)
·     Halupa-Tiba Gabriella (könyvtárostanár, Kocsis Pál Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Szakgimnázium és Szakközépiskola, Könyvtárostanárok Egyesületének tagja – ellenőrző bizottsági tag)
·         Hansági Ágnes (irodalomtörténész, egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem)
·         Péterfy Gergely (író, a zsűri elnöke)
·   Tarr Ferenc (gyerekirodalmi szakértő, drámaíró, pedagógus, HUBBY – elnökségi tag, BonBon Matiné Műhely vezetője)

A zsűri ettől az évtől jogot formál arra, hogy egy bizonyos kategóriában nevezett könyvet másik kategóriába helyezzen át.


Mi lesz a beküldött könyvek sorsa?

A beérkezett 3-3 példány a HUBBY elnökségének döntése értelmében a következő sorsra jut:
·         1 példányt a HUBBY saját költségén eljuttat a Müncheni Nemzetközi Gyerekkönyvtárba,
·         1 példányt az Országos Pedagógiai Könyvtárnak adunk,
·         1 példány részt vesz abban a projektben, amelynek során a nevezett könyveket rászoruló intézményeknek adományozzuk.

Mikor lesz a díjátadás?

A díjátadásra az Ünnepi Könyvhét keretében kerül sor.
A kategóriánként nyertes könyvek szerzői oklevélben részesülnek.
A HUBBY elnöksége ebben az évben is kiadja a HUBBY különdíját írói és illusztrátori kategóriában.
Az Év Gyerekkönyve Díjat 2019-től a BOOKLINE és a PIM támogatja.

A HUBBY elnöksége fenntartja a jogot, hogy a győztes könyvek közül tegyen javaslatot az IBBY Honour Listjére.
A díjjal kapcsolatos kérdéseitekre az info@hubby.hu címen válaszolunk.

A HUBBY elnöksége úgy döntött, hogy az idei évben sem lesz nevezési díj, viszont kérünk benneteket, akinek teherbíró képessége megengedi, járuljon hozzá az Egyesület működéséhez azzal, hogy belép a HUBBY-ba és a tagdíjat (3000 Ft) meghaladó mértékben támogatja céljainkat, többek között az IBBY tagsággal és az Honour List jelöléssel kapcsolatos anyagi kötelezettségeinket.

Üdvözlettel és köszönettel

A HUBBY elnöksége

Ha bármi problémátok akad, hívjatok minket bátran:
06203919409
Szekeres Niki

2019. november 21., csütörtök

Nagy karácsonyi könyvajándékozás


 A HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum karácsonyi könyvajándékozást hirdet!

Idén a sokszor könyvhiánnyal, és főképpen a kortárs gyerek- és ifjúsági irodalom hiányával küzdő iskolai könyvtárak részére hirdetünk könyvajándékozási akciót!

Az iskolai könyvtárak és könyvtárosok gördülékeny munkájának elengedhetetlen feltétele, hogy az olvasók hozzájussanak a legfrissebb irodalomhoz, ami közös témát, minőségi programot, elmélyült vagy éppen üdítő kikapcsolódást jelenthet a gyerekeknek és fiataloknak.

Kérjük támogassátok kezdeményezésünket, és segítsétek a felnövekvő nemzedékeket abban, hogy megismerjék a friss, ropogós kortárs irodalom és illusztráció világát!

Számítunk rátok! Egy könyvcsomag 10 könyvet tartalmaz, az adományozásból befolyó összeg nagyban befolyásolja azt, mennyi iskolai könyvtárat tudunk megajándékozni.

A könyvcsomagokat a HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum elnöksége állítja össze korcsoportoknak megfelelően. A válogatott könyvek az elmúlt két év Év Gyerekkönyve Díjazottjai, shortlistesei (Bookline-HUBBY-PIM), a TOP50 és TOP25 díjazottjai (Magyar Gyerekirodalmi Intézet) és a Szívünk rajta - hónap gyerekkönyvei (Bookline), valamint kis kiadók gyerek- és ifjúsági könyvei közül kerülnek ki. A könyvcsomagokat 2020 januárjában juttatjuk el az iskolai könyvtárak részére. 

Az iskolai könyvtárak kiválasztásában a Könyvtárostanárok Egyesülete nyújt segítséget.

Támogatásodat a következő bankszámla számra várjuk: 11712059-21180956


Az utalás címzettje: HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum
Az utalás tárgya: könyvajándék
Cégeknek tudunk kiállítani igazolást a támogatásról!
Ha kérdésetek van, hívjatok minket bátran!
Szekeres Niki - 06203919409


A képért köszönet Irisz Agócs Illustrationek!


2019. október 28., hétfő

A könyv mint tökéletes alapanyag



Révész Emese az első Budapesti Illusztrációs Fesztivál fődíjasával, Grela Alexandrával készített interjút 

Révész Emese: Krakkóban tanultál, az ottani képzőművészeti akadémián. Milyen irányú volt az ottani grafikai képzés? Hogyan kapott benne helyet az illusztráció?

Grela Alexandra: A Krakkói Képzőművészeti Akadémián végeztem festő szakon, majd 2012-ben ugyanott doktoráltam. Szakmámat tekintve tehát festőművész vagyok, de mindig is vonzott a képgrafika és a könyvtervezés. Szerencsére a lengyel akadémiák belső rendszere nemcsak hogy lehetővé teszi, hanem kötelezi is rá a hallgatókat, hogy az intézményen belül dolgozzanak a fő szakukon kívül eső műhelyekben is. Így annak ellenére, hogy a könyvtervezés nem a festő tanszékhez tartozott, habozás nélkül úgy döntöttem, hogy ezt a stúdiót kipróbálom. Végül ott csak két szemesztert töltöttem, viszont a mélynyomó műhelyben lehorgonyoztam, és ezt a szenvedélyemet a tanulmányaim végéig űztem. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan litográfiával is foglalkoztam. Egyfelől úgy kezeltem mindezt, mint kilépést a napi festői rutinból, másfelől tanultam a grafika számomra teljesen új és izgalmas nyelvét.
Az akadémiai évek alatt fedeztem fel magamnak a könyvet mint tökéletes alapanyagot a bensőséges művészi önkifejezéshez. Régi, már senkinek nem kellő darabokat keresgéltem a bolhapiacon, amiket aztán teljesen szabadon használtam fel: kitéptem belőlük, új részeket illesztettem be, rajzoltam és festettem a lapjaikra. Időnként teljesen lefedtem a nyomtatott oldalakat, néha pedig szándékosan meghagytam egy-egy szövegrészt, amely a tusrajzaim sajátos hátterévé vált. Tetszett a betűk mintázata. Nem számított, hogy lengyel, francia vagy éppen orosz nyelvű könyvekre tettem éppen szert (egyébként a cirill betűk formáját a mai napig nagyon kedvelem). Hasonlóan szívesen használtam Braille-írással vagy matematikai egyenletekkel teleírt oldalakat is. Nagyon élveztem a képi ritmusokkal és a vizuális formákkal való efféle játékot. Ezek voltak az első közeli élményeim a „könyvekkel”, amiket inkább kezeltem tárgyként, mint az illusztrációk hordozójaként. A bennük található képeket kizárólag a magam kedvére készítettem. Az akkori aktuális olvasmányaimhoz kapcsolódtak, mint afféle intim jegyzetek.

R. E.: Milyen a megítélése Lengyelországban a könyvillusztrációnak? Neked kik a személyes kedvenceid ebben a műfajban?

G. A.: Lengyelországban a képzőművészi oktatás helyzete lényegesen más, mint Magyarországon. Aktuálisan harminckilenc képzőművészeti gimnázium, nyolc képzőművészeti akadémia, nyolc egyetem önálló művészeti karral, három művészeti magánegyetem és további három pedagógiai főiskola művészeti specializációval, található egy 38 milliós országban! A három legnagyobb intézmény – Varsó, Krakkó és Poznań –mindegyikében másfélezer hallgató tanul (a teljes közép- és felsőoktatást számolva ez tízéves ciklusonként, egy több tízezres tömeg), akik később a vizuális kultúrában járatos felnőttekként, jelentős hányadát képviselik a társadalomnak.
Azt gondolom, hogy a lengyel illusztráció, de általában a lengyel művészet sikereit világszerte nem fogjuk meglepőnek találni, ha figyelembe vesszük a fent említett számokat. Több ezernyi hal között könnyebben akad egy aranyhal, ez nem csoda, hanem matematika.
Egy ilyen környezetben könnyebben teret kapnak a minőségi projektek, meg tudnak jelenni nyomtatásban azok a munkák, ahol a művészi formák ereje a fontos, és nem az „esztétikumról” alkotott átlagos, banális elképzelések. Persze az is igaz, hogy ilyen hatalmas számú művésznek nehéz helyet találni a szakmában. Az viszont biztos, hogy mindannyian potenciális és őszinte rajongói lehetnek a gyönyörű, művészi igényű könyveknek! Az olyan kiadók, mint a Dwie Siostry („Két nővér”), a Muchomor („Galóca”) vagy a Krótkie Gadki („Rövid dumák”) éppen ennek köszönhetően tudnak prosperálni. Sőt mi több, tárt karokkal várják a tehetséges, fiatal illusztrátorokat, akik egyre feljebb emelik a mércét és egyben a közízlést is folyamatosan befolyásolják. Gondolok itt olyan nevekre, mint: Marta Ignerska, Jacek Ambrożewski, Jan Bajtlik, Monika Hanulak. Természetesen hosszan tudnám sorolni az illusztrációs szerelmeimet: Simone Rea, Philip Giordano, Chiara Carrer, Dasha Tolstikova, Sara Fanelli, Beatrice Alemagna, Ellis Carson és még sokan mások. A világ tele van csodálatosan tehetséges emberekkel!

R. E.: Mikor döntötted el, hogy komolyan fogsz illusztrációval foglalkozni? Egyáltalán: hogyan határozod meg magad művészként: képzőművész, festőművész vagy illusztrátor? Avagy mindez együtt?

G. A.: Az illusztrációval kapcsolatos kalandom viszonylag rövid idővel ezelőtt kezdődött. Igaz, hogy pár munkámmal részt vettem egy 2008-ban indult projektben, ami „Animaliter, Talking Animals” címmel vándorkiállításon – Franciaország, Lengyelország és Magyarország mellett öt további uniós országban – mutatott be állatábrázolásokat az európai illusztráció több évszázadából. Művészi munkámban azonban ezt akkor még nem tartottam annyira meghatározónak, hiszen rendszeresen festettem táblaképeket és elsősorban festőművészként állítottam ki. Abban az időszakban készítettem ugyan egy teljes könyvet, egy debreceni kiadónak, azonban a kiadó kérésére olyan mértékig kellett átdolgoznom, hogy a végeredmény nem csak hogy nem volt számomra kielégítő, hanem hosszú időre el is vette a kedvemet a kiadókkal való munkától. Ezek voltak a kezdetek. A Csimotával való együttműködés kezdete volt az a fordulópont, amikor eldőlt, hogy illusztrátorként is gondolok magamra. Nemcsak hogy szabad kezet kaptam a könyv kidolgozásában, hanem megértését és nyitottságot is a javaslataimmal kapcsolatban, és ez valójában szárnyakat adott.

R. E.: Az Első Budapesti Illusztrációs Fesztiválon fődíjat nyert alkotásaid több féle stílusú szöveghez készült képek. Valamennyi igazodik az irodalmi mű hangneméhez, miközben mindig félreismerhetetlenül egyéni, rád jellemző marad. Tudatosan teremtettél saját stílust vagy ez csak így alakult.

G. A.: Egy munka elkezdésekor több szempontot szoktam figyelembe venni. Elsőnek a stilisztikát. Nem mindegy, hogy a már kialakult és bevált esztétikát használjuk-e, vagy minden könyvhöz egy új, független megoldást keresünk. Az első esetben az ismétlés és a modorosság jelent nagy veszélyt, viszont a pozitívum, amit ezzel nyerhetünk az a felismerhetőség és a munkák úgy nevezett „saját stíluson” belül tartása. A második megközelítés – amelyet eddig inkább mondhatok magaménak – lehetővé teszi a megoldások szabadabb, egyben céltudatosabb keresését, miközben nem követeli meg a már kijelölt úthoz való görcsös ragaszkodást. Igaz, hogy magában hordja az eklektika veszélyét. Én vállalom ezt a kockázatot, mert nehezen viselem a monotonitást, és mindig az a mély meggyőződés hajt, hogy a legjobbat még nem találtam meg, ezért folyton keresni kell és újra meg újra próbálkozni.
Második szempontnak, ott a technika kérdése. Ami az elkészített vázlatokat, képes gyökeresen megváltoztatni. Személy szerint soha nem volt jellemző rám egy előre „kitervelt” technológiához való ragaszkodás, a végső kivitelezést illetően. Habár megvannak a már bevált módszereim, rendszerint minden új projektnél felülvizsgálom az eddigi gyakorlatot: hozzáigazítom a konkrét feladathoz, hogy a legerőteljesebb és leghitelesebb hatást érjem el.
A harmadik szempont, az eredeti illusztrációk méretének kérdése – pontosabban azok hozzáigazítása az éppen adott feladathoz. Nem szabad alábecsülni a szerepét annak, hogy mekkorában dolgozunk. Ez a döntés fundamentális szerepet játszik mind a képi lehetőségek, mind a munkakomfort szempontjából. (Mindez a digitális képalkotás esetében nem releváns). Természetesen mindezeken felül ott a döntés, hogy követjük-e az általánosan elfogadott konvenciókat vagy éppen ellentmondunk-e nekik. Röviden: mennyire akarunk „divatosak” lenni.
Ha mindezeket tisztáztuk, akkor boldogan munkához láthatunk, nem felejtkezve el arról, ami a legfontosabb, hogy továbbra is élmény maradjon számunkra az illusztrálás! Számomra a formai módszerek (stílusok) megválasztása nem önmagában való cél, hanem eszköz az adott feladat megoldására – a személyiségem, az érzékenységem, a hitelességre való törekvésem mindeközben állandó, így törvényszerű hogy a különböző karakterű munkák lényegüket tekintve egyívásúak maradnak. Ezt hívhatjuk „saját stílusnak” is, de azt biztosan állíthatom, hogy ennek a jelenléte nem egy megtervezett stratégia része.

R. E.. Mi a munkamódszered? Hogyan közelíted meg az illusztrálandó szöveget? Milyen technikával dolgozol?

G. A.: Alapvetően nincs semmilyen különleges munkamódszerem. Olvasom a szöveget, és elkezdem gyűjteni az ötleteket. Nagyon jó, amikor a szöveg kifejező és karakteres, akkor könnyű valamibe belekapaszkodni, követni valamit. Az már nagyobb probléma, ha a szöveg semmilyen, vagy ami még rosszabb, ha gyenge. Akkor a szabadrablás helyzete alakul ki, ahol minden trükk megengedett. Persze ez sem rossz. Természetesen, mivel nem vagyok született magyar, a szöveggel való munkát a szótárban való kutakodással kezdem, vagy esetenként megkérdezem a gyerekeimtől vagy a férjemtől, hogy mit jelent ez vagy az a szó vagy kifejezés, hiszen nem ismerem mindet.
Az eddig könyveimben általában megtalálható egy vezérmotívum. Legalábbis törekedtem arra, hogy ez így legyen. Az is fontos volt számomra, hogy ez ne a főszereplőhöz, hanem valami mellékes dologhoz kapcsolódjon. A „Dorka” esetében ez egy madzag, abból az egyszerű asszociációból kiindulva, hogy a lányok szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A „Csipkerózsikában” ez az a tér, amiben a történetet mesélem: egy képzeletbeli kora-reneszánsz palota. A „Gon” megtervezésében a japán kimonók inspiráltak. Olyan környezetbe helyeztem a kis rókámat, amit részben ezekből a ruhadarabokból formáltam. A könyv minden mintája japán eredetikre épül, amiket gondosan újrafestettem. Az alapszabály: kiválasztok magamnak egy különleges apróságot, ami köré felépítem a könyvet.
Temperával festek sima, viszonylag vastag papírra, néha használok akvarellt is, kivágok, ráragasztok, firkálok, hozzárajzolok. Összességében nem sok minden változott az „átfestett könyvek” óta. Azonban ma már nem csak magamnak festek. Figyelnem kell arra, hogy ha már a munkám a publikum elé kerül, akkor az ne legyen esztétikai értékek híján.
Egyébként alapvetően rendkívül kritikus vagyok a saját munkámmal szemben. Mindig a kötelező norma 200 százalékát várom el magamtól. Amikor kinyitom a frissen kinyomtatott, illatos könyvet, ahelyett, hogy kiélvezném a pillanatot, rögtön olyanok jutnak eszembe, hogy itt vagy ott készíthettem volna másik kompozíciót is, vagy valahol túl sötét a kép, stb.. A könyv némileg hasonlít egy élő előadáshoz, ahol mindent a rendelkezésre álló idő alatt kell eljátszani a lehető legjobban; aztán kialszanak a lámpák, a könyvet kinyomtatják és senkit nem fog érdekelni, hogy valamit meg akarnál változtatni benne, és hogy már éppen tudod, mit kellene teljesen más módon előadni.

R. E.: A kiállításon többféle munkádból láthatunk válogatást. A Barna hajnal a Csimota Kiadó kiadásában megjelent papírszínház. Milyen kötöttséget jelentett ez a műfaj?

G. A.: Nagyon szeretek papírszínházat készíteni. Pont olyan, mintha egy festmény ciklust alkotnék. Nem kell foglalkoznom a szöveg helyével, hiszen az a lapok hátoldalán található. Más szóval, olyan mintha az egész homokozó az enyém lenne! Természetesen megvannak a műfajnak a maga sajátosságai és követelményei, egyúttal teljesen más lehetőségeket kínál, amelyeket egy klasszikus könyv nem tud nyújtani. Talán meglepő összehasonlítás, de a kamishibai előadások nagyon közel állnak a mozgás, filmek által nyújtott, illúziójához.

R. E.: Legújabb itthon megjelent könyved Várszegi Adél két kötetes Gibbon és makákó kisregény egészen más hangnemű mint az előbbi, tele van színnel és humorral. Milyen elgondolással kezdtél hozzá ehhez a munkához?

G. A.: Azt gondoltam: te jó ég, hogyan tudok majd ilyen mennyiségű humort kezelni! Igazából kissé meg is lepett, hogy Csányi Dóra, a Csimota vezetője, engem kért fel erre a feladatra, mert a korábbi munkáim más hangvételűek voltak. És akkor hirtelen egy ilyen dolog! Kiderült azonban, hogy a gibbonnal és a makákóval olyan szorosan összenőttem, hogy végig nagy örömmel dolgoztam a kalandjain ennek a féktelen állatcsapatnak, egy különös, kit tudja hol található, állatkertben.

R. E.: Van-e olyan irodalmi szöveg vagy téma, amit különösen szeretnél illusztrálni?

G. A.: Nagyon szeretem a kihívásokat, és az igazat megvallva, szívesen illusztrálnék bármilyen nehéz témát. A könnyű terep soha nem érdekelt, azonban a problémás dolgokra mindig különös étvágyat érzek. A gyermekirodalomra is ekképpen tekintek: ha nem akarjuk klisék mentén megoldani, akkor kimondottan magasra teszi a mércét. Emellett azonban vonzanak a komolyabb, felnőtteknek szánt szövegek, amik lehetnek akár tragikusak is, ez egyáltalán nem zavarna, amennyiben egy ilyen feladat megtalálna.

R. E.: Mit jelent számodra az Illusztrációs Fesztivál fődíja?

G. A.: Hatalmas megtiszteltetés, hogy egy ilyen széles és erős mezőnyben az én munkáimat emelte ki a zsűri. Nagyon nagy örömmel tölt el ez a díj és különleges élmény volt látni, hogy egy ilyen esemény mennyi érdeklődőt mozgatott meg.

R. E.: Végül: mit üzensz a pályakezdő illusztrátoroknak?

G. A.: Fogalmam sincs, mit mondhatnék a kezdő illusztrátoroknak. Talán valakinek ez abszurdnak tűnhet majd, de úgy gondolom, hogy még mindig túl keveset csináltam ahhoz, hogy egy ilyen kérdésben biztonsággal nyilatkozzak. Olyasmi érzés ez, mintha azt mondanám: hogy majd amikor a következő könyvet leteszem az asztalra, na az lesz az a pillanat, amikor valóban lesz miről beszélnünk. Furcsa, de ez az alapállás ad nekem hajtóerőt a további munkához.
Mindenesetre, ha valaki nagyon erőltetné, hogy válaszoljak, akkor azt mondanám, hogy sok feladatot kívánok nekik, amit semmiképpen se kötelességként, hanem örömként kezeljenek. És hogy ne keressék a gyors elismerést, mert a divat változik, ezért bölcs dolog, ha rajta kívül állunk.