2017. április 25., kedd

Pályázati felhívás Év Gyerekkönyve-díj 2016

Kedves Kiadók!

Hála Nektek, a 2016-os évben is nagyon sok jó gyerekkönyv jelenhetett meg Magyarországon. Köszönet azért, hogy fáradhatatlanul kitartotok a magyar szerzők és illusztrátorok mellett, hogy keresitek és lefordíttatjátok a legizgalmasabb, legsikeresebb külföldi gyerek- és ifjúsági irodalmat!

A Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY) most arra vállalkozik, hogy egy szakmai zsűri bevonásával kiválassza és jutalmazza a sok jó közül a legjobbakat. Ez azonban csak a Ti segítségetekkel valósulhat meg, támogassatok minket ebben, és küldjétek be 2017. május 2-ig az általatok legjobbaknak ítélt, 2016. január 1. és december 31. között megjelent könyveiteket.

Pályázataitokat az alábbi kategóriákban várjuk:

1. Szerzői díj – Gyermekirodalom kategória (12 év alatti korosztály)

2. Szerzői díj – Ifjúsági irodalom kategória (12 év feletti korosztály)

3. Illusztrátori díj

4. Fordítói díj

5. Innovációs díj (olyan könyveket várunk, amelyek valamilyen szempontból újítónak számítanak, ebbe a kategóriába eredeti magyar és fordított külföldi könyvet is küldhettek)

Hogyan jelölhettek könyveket a díjra?
A nevezett könyvekből 3-3 példányt küldjetek a Petőfi Irodalmi Múzeumba Jeney Zoltán részére (1053 Budapest, Károlyi utca 16), illetve 1 elektronikus példányt a hubbyinfo@gmail.com címre.

Egy könyvet több kategóriában is lehet nevezni, ebben az esetben nem kérünk kategóriánként 3-3 példányt, elég a könyvet egyszer beküldeni, és a nevezési lapon jelölni, hogy melyik kategóriákba jelölitek.

Az itt található online nevezési lapot töltsétek ki: https://goo.gl/forms/LEPNowqvkSOBv23M2.

Ne felejtsétek: a nevezési határidő 2017. május 2. (hétfő) éjfél.

Hogyan döntünk a díjról?
Az öttagú szakmai zsűri tagjai:

· Bánfi Csilla – könyvtárostanár, a HUBBY elnökségének tagja

· Révész Emese – művészettörténész

· Varga Betti – irodalomkritikus, tanár

· Herédi Károly – irodalomkritikus, a HÍD folyóirat szerkesztője

· Gombos Péter – főiskolai tanár, a HUNRA alelnöke

A zsűri munkáját neves közéleti személyiség segíti tiszteletbeli elnökként, akinek felkérése folyamatban van.


Mi lesz a beküldött könyvek sorsa?
A beérkezett 3-3 példányok a HUBBY elnökségének döntése értelmében a következő sorsra jutnak:

· 1 példányt a HUBBY saját költségén eljuttat a Nemzetközi Gyerekkönyvtárba,

· 1 példányt a Fordítástámogatási Iroda a magyar gyerekkönyvek népszerűsítő munkájában használ,

· 1 példány részt vesz abban a projektben, amelynek során a nevezett könyveket a 2017/2018-as tanévben 10 magyarországi iskola könyvtárába eljuttatjuk, hogy azok megtekinthetőek, elolvashatóak legyenek. A könyvekhez könyvtárhasználati órák is kapcsolódnak majd. A tanév végén a könyveket a résztevevő iskolák könyvtárai között szétosztjuk. Sőt, a gyerekek szavazatai alapján a 2018-as Ünnepi Könyvhéten kiosztjuk a diákzsűri díját is!

Mikor lesz a díjátadás?
A díjátadásra az Ünnepi Könyvhét keretében kerül sor.

A kategóriánként nyertes könyvek szerzői oklevélben részesülnek. Amennyiben Az év Gyerekkönyve-díjat állami támogatásban részesítik, a támogatást teljes egészében a díjazottak kapják.

A HUBBY elnöksége fenntartja a jogot, hogy a győztes könyvek közül tegyen javaslatot IBBY Honour Listjére.

A díjjal kapcsolatos kérdéseitekre a hubbyinfo@gmail.com címen válaszolunk.

A tavalyi kiadói fórumon felvetődött, hogy a Szép Magyar Könyv versenyhez hasonlóan az Év Gyerekkönyve-díjra jelölt könyvek esetében is legyen nevezési díj. A HUBBY elnöksége úgy döntött, hogy az idei évben ezt nem teszi kötelezővé, viszont kérünk benneteket, akinek teherbíró képessége megengedi, járuljon hozzá az Egyesület működéséhez akár azzal, hogy belép a HUBBY-ba és a tagdíjat (3000 Ft) meghaladó mértékben támogatja céljainkat, közte az IBBY tagsággal és az Honour List jelöléssel kapcsolatos anyagi kötelezettségeinket.

Amennyiben az egyesület tagjává szeretnétek válni, kérjük olvassátok el tagfelvétellel kapcsolatos információkat: http://hubbyinfo.blogspot.hu/p/blog-page_28.html.


Üdvözlettel

A Hubby elnöksége

2017. április 13., csütörtök

Egy jó kép ezer szónál többet mond

A szöveg nélküli könyvek versenye (Silent Book Contest ) 2014 óta a Bolognai Nemzetközi Gyerekkönyv-vásár kiemelt eseménye. A nemzetközi zsűri a vásárra 5-10 döntős könyvtervet szokott kiválasztani, ezek közül kerül ki a győztes, az elismerés nem csekély: a 4500 Eurós pályadíj mellett a győztes könyvet is megjelenteti az olasz CARTHUSIA Edizioni. Az eredményhirdetésre augusztusban kerül sor.
Az idei évben nagy örömünkre Maros Krisztina What Colour is Happiness? (Milyen színű a boldogság?) könyvterve is bekerült a döntőbe. Bolognából hazatérve többek között arról kérdeztük Krisztát, mire figyel az alkotó, amikor szöveg nélküli könyvet alkot.



Miért gondoltad fontosnak, hogy indulj a Silent Book versenyen?

Két évvel ezelőtt figyeltem fel a pályázatra, és nagyon izgalmasnak tartom a szöveg nélküli képeskönyv műfaját. Másrészt folyamatosan figyelem a nemzetközi (elsősorban képeskönyves) versenyeket, mert szerintem hatalmas fejlődési lehetőség rejlik minden egyes pályamunka elkészítésében, és ilyenkor előkerülhetnek olyan ötletek is a fiókból, amelyek máskülönben sosem valósulnának meg.  



Mire figyelsz, mit csinálsz másként, amikor egy silent bookot készítesz?

Nyilván, ami mindenki számára egyértelmű, ha nincs szöveg, akkor az illusztrációknak muszáj rendkívül kifejezőknek, „beszédeseknek” lenniük. Első ránézésre értenie kell felnőttnek, gyereknek (nemtől, kortól, nyelvterülettől, vallástól függetlenül), hogy mi történik az adott képen. Ezenkívül, az én könyvem esetében külön fejtörést okozott az oldalak közötti közvetlen összefüggések megoldása, mert nem egy konkrét meséről van szó, hanem a boldogság különböző (színű) pillanatairól. Tehát röviden: minden apró részletre figyelnem kellett, sokszor vissza-visszatérve egy már befejezettnek gondolt illusztrációhoz.



Miért ezt a témát választottad?

Mindig rengeteg ötletem van egyszerre, ami paradox módon leginkább akadályoz abban, hogy bármelyik is megvalósuljon, mert hol az egyiket, hol a másikat érzem jobbnak, és persze nincs mindig idő saját terveket szövögetni. Egy ilyen pályázat ezért is inspiráló, mivel kijelöli a megfelelő irányt, és tisztábban látja az ember a félbehagyott maszatolásokban rejlő lehetőségeket. A Silent Book pályázat most éppen ennek az ötletnek kedvezett, mert a színekkel való játék olyannyira jól működik szöveg nélkül, hogy másképp nem is tudnám elképzelni.



Milyen a visszhangja a döntős szereplésednek?

Egyelőre csupa pozitív visszajelzést kaptam, már kint, a vásárban, és azóta e-mailben és a közösségi oldalakon is. Bár korábban voltam már döntős egy nemzetközi pályázaton, így azt biztosan megtanultam, hogy ez a „visszhang” hamar lecseng, és igazából az számít, hogy hogyan tudok a továbbiakban ezekből a (főként szakmai) tapasztalatokból építkezni. 



Milyen benyomásaid voltak a könyvvásárról? Volt-e olyan könyv, téma, motívum, ami felkeltette a figyelmedet?


Idén harmadszor voltam kint Bolognában, és még mindig óriási élmény számomra a vásár. Szinte a levegőben érezni a kreatív energiákat! Persze, rengeteg olyan könyv volt, amelyik nagyon megfogott. Általában a spanyol, olasz, argentin és portugál képeskönyvek vizualitása áll hozzám legközelebb, de idén több szlovén és lengyel kötetet is szívesen lapozgattam.


A képek forrása: 

2017. április 1., szombat

Add, hogy könyvekkel nőhessünk fel!

Amikor kisgyermek voltam, szerettem építőkockákból, és különféle játékokból házat építeni.  Tető helyett gyakran színes képeskönyveket használtam.  Álmomban besétáltam a házba, lefeküdtem a matchboxból készített ágyba és bámultam a csillagos eget, vagy azt a képet, ami épp a legjobban tetszett.

Ösztönösen követtem a törvényt, amelyet minden gyermek követ, aki kényelmes és biztonságos környezetet igyekszik kialakítani önmaga számára, s a gyermekkönyvek sokat segítettek ebben.
Aztán idősebb lettem, megtanultam olvasni,  s a képzeletem könyve inkább madárra, vagy pillangóra kezdett hasonlítani, mint háztetőre. A könyv lapjai suhogó szárnyakká váltak. Úgy tűnt, mintha az ablakpárkányon heverő könyv mindjárt ismeretlen helyek felé száguldana a nyitott ablakon át. Aztán kézbe vettem, és elkezdtem olvasni a könyvet, mely lassan megnyugodott, de ekkor én kezdtem száguldásba más földek és világok felé, a képzeletem határait tágítva.
Micsoda öröm egy új könyvet tartani a kezünkben! Először nem tudod, hogy miről is szól. Elutasítod a kísértést arra, hogy elolvasd az utolsó oldalt. És milyen jó illatú! Lehetetlen meghatározni az illata összetevőit! A nyomdafesték, a ragasztó … nem, nem az! A könyvnek meghatározhatatlanul egyedi illata van. A könyv oldalai még egymáshoz tapadnak, mintha a könyv még nem ébredt volna fel. Te ébreszted fel, mikor olvasni kezded!

Felnősz, és a világ körületted egyre bonyolultabbá válik. Olyan kérdésekkel találod szembe magad, amelyekre egyetlen felnőtt sem akar választ adni, de olyan jó lenne megosztani valakivel kételyeidet és a titkaidat. Ekkor megint segítségedre siet egy könyv. Bizonyára sokan átéltük az „Ez a könyv épp rólam szól!” élményt. Amikor a kedvenc szereplőd hirtelen olyanná válik, mint te magad, ugyanazokkal a problémákkal küszködik, és méltósággal birkózik meg velük. A másik szereplő egyáltalán nem hasonlít rád, de te hasonlítani szeretnél rá, mert ugyanolyan bátor és leleményes szeretnél lenni, mint ő.

Amikor egy fiú vagy lány azt mondja, hogy: „Én nem szeretek olvasni!”, megnevetett engem, nem hiszek neki. Bizonyára szeretnek fagyizni, játszani és érdekes filmeket nézni, más szóval szeretnek kikapcsolódni. Az olvasás sem csak nehéz munka önmagunk érzelmi és lelki fejlesztésének útján, hanem elsősorban nagy élvezet. Épp ezért írják a gyermekkönyv írók a történeteiket.

Szerző: Szergej Makhotin
Illusztrátor: Mikhail Fedorov
Angolból fordította: Pataki Marianna könyvtárostanár, illusztrátor, Könyvtárostanárok Egyesülete