Az Év Gyerekkönyv Írója (12 év alatti kategória): Kiss Ottó (A bátyám öccse, Pozsonyi Pagony)
Kiss Ottó idestova két évtizede a
magyar gyerekirodalom, és ezen belül is a gyereklíra meghatározó alakja. A Csillagszedő
Márió (2002), az Emese almája (2006), A nagypapa távcsöve (2009),
a Régi kincsek (2011) és a Ne félj, apa (2016) után A bátyám
öccse is azon a „kisottós” líranyelven szólal meg, amelytől nem
idegen a fanyar humor, és amelyik a gyerekszáj hétköznapi regiszterét fordítja át a legváratlanabb pontokon igazi,
nagybetűs költészetbe, megéreztetve az olvasóval a nyelv, a szavak hatalmát. A
bátyám öccse öt szabadverse öt fejezet (Legó, Kóla, Kesztyű, Vonat,
Társas), amelyek a testvérlét meghatározó állomásain kalauzolják végig az
olvasót, sok-sok humorral és empátiával. A szabadversek beszélője a tízéves
kisfiú, akinek a történet elején szorongató, frusztráló fátuma a születési
sorrend, a másodszülöttség: „A bátyámnak van egy öccse,/aki sajnos pont én
vagyok./Ez önmagában is elég nagy baj,/de az még nagyobb baj,/hogy ez örökre
így is marad./Én most még csak tízéves vagyok,/ő meg tizenöt,/de mire én
tizenöt leszek,/addigra ő már húsz.” Az
egyes szám első személyű monológban a kisebbik testvér sokszor szó szerint
idézi a bátyját, akkor is, ha nem pontosan érti, amit az idősebb testvér mond. A
mindennapi helyzeteknek, testvérkonfliktusoknak ez a kettős perspektívája,
miközben azzal szembesíti az olvasót, hogy a testvérlét a „kicsi” és a „nagy”
számára egyaránt sérelmekkel, fájdalmakkal és szorongást keltő helyzetekkel
jár, a humor kiapadhatatlan forrása is egyúttal. A ritmikus, ismétlődő és
variálódó mondatok jelzik a történet állomásait és virtuóz humorral vezetnek el
a kötet végére a feloldásig. Addig a felismerésig, amelyet az idő múlása, a
testvérek „összeöregedése” hoz el: „Azért az jó érzés, hogy az embernek ilyen
bátyja van./ Meg az is jó, hogy pont én vagyok az öccse./ De az a legjobb, hogy ez már örökre így is
marad.” A szorongás és a frusztráció forrásából így válik a testvér létezése a
gyermeklét, sőt, az élet legnagyobb adományává. A bátyám öccse megnevetetti
és meg is könnyezteti az olvasóját. Érzelmek és indulatok, félelmek és örömök sokféle
árnyalatát viszik színre a szövegek, olyan nyelvi gazdagsággal vezetve végig bennünket
a történeten, amelyre csak a legjobb költői szövegek képesek. Kiss Ottó kötete
bizonyosan sok generáció számára lesz majd alapolvasmány, szívből kívánom, hogy
így legyen. Gratulálunk és köszönjük, Kiss Ottó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése