Miért épp a Nagyon Kék Könyvet olvasom ma? Egyrészt ma van március 22., a víz világnapja, másrészt, mert reggel az első gondolatom egy kávé volt, amihez ugyebár víz is kell. Aztán megkívántam egy pohár citromos vizet, mint majdnem minden reggel, és ahhoz is víz kell, ráadásul mindezek után elmentem fürödni, és elég keserű lettem volna, ha nem folyik a csapból a víz. Gévai Csilla a Nagyon Zöld Könyv után megírta és megrajzolta a Nagyon Kék Könyvet, hasonló szándékkal, mint előző munkáját: „Meg kell találni azt az elfogadható MÉRTÉKET, melynek betartásával és használatával meg tudjuk menteni a bolygónk sokszínű élővilágát.”
Gévai Csilla könyvében mindent megtudhatunk a vízről és még a mindennél egy kicsit többet is! Elkalandozhatunk a szerző humoros kis kitérőivel - a vicces nyelvi, vizuális és fogalmi asszociációk egy pillanat alatt megmutatják, mennyire sokrétű téma tud lenni a víz tanulmányozása. Mit jelent az, hogy valami szuperelem, és milyen fontos, hogy mindeközben számos megközelítés lehetséges még. Eszünkbe juthat egy Ray Bartkus vagy egy William Turner kép, de a szerző – önmagához hűen sok humorral – Narkisszosz történetét is megidézi. Egyik kedvenc részem a könyvből, amikor bemutatja a vízisteneket és vízilényeket, Varunát, Kappát, Jörmungandr-t, Ka-moho-ali’i-t és a többieket, ami további kutatásra is sarkallja az olvasót, csakúgy, mint a kis kötet többi része.
Végezetül álljon itt egy részlet, ami legalább olyan inspiráló, mint Gévai Csilla munkája, és jól példázza a könyv szemléletét: bolygónk egy csoda, jó lenne, ha kíváncsisággal fordulnánk felé a folytonos kihasználás helyett!
„Élt Japánban egy híres vízkutató,
Emoto Masaru. Ő évtizedeket töltött el azzal, hogy a víz természetét és szerkezetét
kutatta. Kutatásai alapját a vízkristályok képének
elemzése adta. Szerinte ezek a mikroszkóp alatt látható vízkristály formák
megmutatják, hogy a víz hogyan érzi magát egy adott helyen. Előadásaiban
sokszor elmondta, hogy őt nagyon érdekelte az a jelenség, hogy miért nincs
két egyforma hópehely, miért más mindnek a
kristályszerkezete. Emoto Masaru eleinte olyan vizek kristályszerkezetét
vizsgálta, amelyek valamilyen híres és
tiszta forrásból származtak, majd megnézte olyan
ivóvizek szerkezetét is, amik a világ
nagyvárosaiból származtak. Az eredményei arra engedtek következtetni, hogy a tiszta forrásból származó vizek kristályszerkezetei
sokkal szebb formát mutattak, mint a
nagyvárosokból származó vizek szerkezete.”
Szekeres Niki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése