Kortárs irodalmat az iskolákba! - II.

A HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum ebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával olyan programot indíthatott be, amely egyrészt hiánypótló, másrészt mindenképpen folytatásra érdemesnek tűnik, a projekt sikerét látva. 

Öt helyszínen kerül megrendezésre a Kortárs irodalmat az iskolákba! sorozatunk (a pályázat kiírása szerint hátrányos helyzetű és határon túli intézményekben), ahol egy-egy kortárs művet kiválasztva a szakértői delegáció iskolásokkal dolgozza fel a szövegeket alternatív irodalom óra keretében, majd a szerző is meglátogatja a csoportot. Nincs nagyobb lehetőség annál, mint ami mindannyiunk rendelkezésére áll, vagyis az olvasók, a jó könyvek és a jó szerzők. 

Szakértőink és szerzőink nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a kidolgozásba és a megvalósításba, amit most szeretnénk veletek is megosztani, reméljük tetszeni fog!

2. állomás

Tiszabő -  Magyar Máltai Szeretetszolgálat Tiszabői Általános Iskola

Szakértők: Szekeres Niki, Tarr Feri

Szerző: Kertész Erzsi

A 2000 lelkes Tiszabő egyes források szerint Magyarország legszegényebb települése, más források szerint vannak még nehezebb sorsú települések. Az mindenesetre biztos, hogy a több százmilliós adósággal küzdő település nagyon nehéz helyzetben van. A magas munkanélküliség miatt a 320 tanulóból álló helyi általános iskola diákjai nehéz családi háttérrel rendelkeznek, legtöbbjük számára az iskolai keretek jelentik a biztonságot, a tanulás pedig a kitörési lehetőséget. Izgalmas feladatnak és lehetőségnek bizonyult tehát kortárs irodalommal megismertetni az iskola két 4. osztályát, akikkel Kertész Erzsi Göröngyös Úti Iskola – Helló felség! című könyvét dolgoztuk fel.

A könyv alapszituációja, hogy az osztályba új tanuló érkezik, mégpedig Csuda Gábor személyében, aki palástban és koronában jár, magát királynak tartva. A pikírt megjegyzéseket magabiztosan hárító Gábort azonban az igazgatónő kényszerválasztás elé helyezi, vagy megszabadul a „jelmezétől” vagy újabb iskola után nézhet. Gáborról ráadásul időközben az is kiderül, hogy „középsúlyos diszlexiás”, azaz keveri a betűket és az olvasással, írással is hadi lábon áll. A könyv természetesen számos további szituációt és érdekes kérdést tartalmaz, azonban mi e három mozzanat köré építettük foglalkozásunkat.

Egy egyszerű jégtörő játék után 3 csoportba osztottuk az osztályokat, akiknek az első helyzettel, azaz az új tanuló érkezésével kapcsolatban kellett gondolatokat megfogalmazniuk. Az egyik csoportnak Csuda Gábor, a másiknak az osztályfőnök, míg a harmadiknak az osztály szemszögéből. Az igazgatónő utasítását szintén ebből a három szemszögből vizsgáltuk meg, ekkor azonban a nézőpontok rotálódtak, ahogyan a harmadik helyzetnél is, mikor kiderül, hogy Gábor nem tud rendesen olvasni.

A diákok nyitottsága, kedvessége, érdeklődése, a szituációk ismerőssége az első pillanattól fogva működőképessé tette ezt az egyszerű alapötletet. Sokkal inkább jelentett nehézséget a megszólalástól, vélemény-kifejezéstől való félelem. Amikor „csak úgy” kellett beszélgetni, az nem jelentett semmi problémát, míg a keretezett beszélgetés a legtöbb gyereket láthatóan nehéz feladat elé állította. Érdekes tapasztalat volt, hogy a csoportok mintha azt keresték volna, vajon mi a „jó” válasz? Ennek megfelelően elmondták a „helyes”-nek tűnő válaszokat (az osztály feladata segíteni Gábort, nem csúfolni; Gábor feladata az lenne, hogy gyakoroljon, stb.), amikor azonban arra került a sor, hogy ezt az ő valóságos helyzetükkel vessük össze, akkor rögtön más válaszokat kaptunk. Az elméleti tudás és a gyakorlat tehát élesen különvált. Ugyanakkor érdekes tapasztalat volt, hogy a legtöbben úgy gondolták, Gábornak le kellene vennie a palástot és koronát, hiszen azzal magát megkülönbözteti a többiektől, magát az osztály fölé helyezi, ilyenformán érthető az igazgatónő kérése.

Az izgalmas és tanulságos beszélgetések után két nappal, február 14-én tértünk vissza a két osztályhoz, immár az írónővel, Kertész Erzsivel együtt. A beszélgetést úgy moderáltuk, hogy a gyerekek négy típusú kártyát kaptak, ami négy különböző típusú kérdést jelentett: az írónővel, az írással mint szakmával, a könyv történetével, illetve a könyv karaktereivel kapcsolatos kérdést. A beszélgetés jó hangulatban telt, noha a gyerekek eleinte nehezen tudtak kérdezni, hiszen mind a helyzet, mind a kérdések jellege távol állt az ő mindennapi rutinjuktól. Így inkább az vezetett sikerre, amikor mi kérdeztünk vissza és párhuzamosságokat keresve, az ő hátterükbe belelátva tudtunk beszélgetni a könyvről, az írásról mint olyanról, illetve a felmerült problémákról. Nagy élményt jelentett számunkra, hogy az egyik osztályban ketten is elmondták saját meséjüket, amiben a szegénység központi szerepet kapott. Az egész beszélgetés alatt azt éreztük mindhárman, hogy a válaszok és kérdések mögött komoly történetek és tapasztalatok állnak, ami szó szerint élővé tette az irodalmat. Mindemellett nagy élményt jelentett megismerni a két osztály tanítónőjét, illetve az iskolában dolgozó Tasi Krisztina iskolapszichológust, szociális munkást, akik munkájukat hihetetlen alázattal és odaadással végzik a legmagasabb fokon.

Lévén február 14-e, azonban nem csak sok szeretetben volt részünk, hanem a Könyvadományozás Nemzetközi Világnapja alkalmából, a Cerkabella Kiadó nagyvonalúságának hála mindkét osztályt meg tudtuk ajándékozni egy-egy dedikált példánnyal, illetve a sorozat második részével abban a reményben, hogy a nem is olyan távoli jövőben folytathatjuk majd az elkezdett beszélgetést.