Tittel Kinga - A Duna kincsei - Sándor Enikő laudációja

 Az Év Ismeretterjesztő Könyve: Tittel Kinga: A Duna kincsei, Kolibri Könyvkiadó

 

A HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum idén először díjazza külön kategóriaként az ismeretterjesztő könyveket, éppen ezért megtiszteltetésnek érzem, hogy elsőként méltathatom az idei kategóriagyőztes kötetet, Tittel Kinga A Duna kincsei című művét. A Mesélő Zsebkönyvek sorozat részeként megjelent könyv nemcsak a díjra nevezett ismeretterjesztő könyvek közül emelkedett ki, hanem a sorozat már megjelent kötetei között is rendhagyónak számít, mivel nem egy újabb városrészt mutat be, interaktív időtöltésre invitálva az olvasót, hanem az állandóan változó, Európát átszelő folyó, főként budapesti, de kicsivel a főváros határain is túlnyúló szakaszára fókuszál. A dunai gőzhajózás kétszázadik évfordulójára megjelent kötet rengeteg aspektusból világít rá arra, hogy mennyi történetet és apró érdekességet rejt magában a folyó. Tittel Kinga szórakoztató, a gyerek és a felnőtt olvasók számára is izgalmas módon mutatja be a folyó a kultúrában és a különböző történelmi korokban betöltött szerepét, megjelenését a művészetben, érintve a kevésbé ismert földrajzi és biológiai különlegességeket. A gazdag képanyagnak köszönhetően ma már nem látható arcát ismerhetjük meg a Dunának, többek között olyan, a folyóhoz kapcsolódó szakmákról olvashatunk, amelyek mára teljesen eltűntek, vagy éppen ellenkezőleg, ma is megtalálható kincsekre bukkanhatunk olvasás közben, amelyek mellett naponta elsétálunk. Főként a gyerekek számára készített ismeretterjesztő kötetek esetében fontos a képek és a szöveg megfelelő aránya, amelyet kiválóan teljesít A Duna kincsei című kötet. A játékos grafikai megoldásoknak köszönhetően jól elkülönülnek az egyes fejezetek fő témáját körbejáró szövegrészek, a szépirodalmi idézetek, a kiemelt érdekességek és az adott fejezethez kapcsolódó számadatok, jelentős évszámok ismertetésére szánt blokk. Az egész kötet a folyó fővárosi szakaszának felfedezésére inspirál, amelyhez a könyv végén segítséget is kapunk. Érdemes a jövőben is figyelemmel kísérni a sorozat további részeit, bízom abban, hogy a Duna után Budapest számos részletében merülhetünk még el Tittel Kinga kalauzolásában. 

Amikor a kukák világgá mentek - Jeney Zoltán laudációja

 Az Év Leginnovatívabb Könyve: Amikor a kukák világgá mentek, Móra Könyvkiadó

A Móra Könyvkiadó 2020-as, Amikor a kukák világgá mentek című antológiája magasan kiemelkedik a meseantológiák amúgy nem is olyan szűk mezőnyéből, és ennek csak részben oka a témaválasztás. Sőt, ha a témát tekintenénk csupán, valószínűleg gyorsan napirendre is térhetnénk az újabb, divatos kérdésfelvetés mentén szerveződő válogatáskötet fölött. Dicséretes felvetés, de hát sok olyan téma kerül manapság a gyerekkönyvkiadók étlapjára, amelyek fontos társadalmi problémákat vetnek fel. Mi mégis a különlegessége ennek a kötetnek? Nézzük először azt, amit látunk! Szép nagy könyv. Szép is, nagy is. Azonnal kielégítheti a primér mennyiségi és minőségi elvárásokat. De ha belelapozunk, rögtön feltűnik, hogy itt nem csupán szövegválogatásról van szó, hanem a képek is minden mese esetében más-más illusztrátortól származnak. Ez az eljárás különösen izgalmassá és minden fejezet esetében új meglepetésekkel szolgáló kötetté teszi a Móra kiadó könyvét.

És akkor nézzük a betűk mögötti világot: a címadó mese – tételezzük fel a címadás során nem véletlenül esett a szerkesztő választása erre a darabra – szóval a címadó mese egy eutópia. [Kedves Gyerekek, az eutópia egy olyan elképzelt világot jelent, amelyben a társadalom a lehető legideálisabban működik, minden nagyon szép, minden nagyon jó.] Ritka műfaj kis hazánk irodalmában. Mán-Várhegyi Réka elképzelt világában a kukák egy eltűnőfélben levő mesterség képviselői. Egyre kevesebb ugyanis a dolguk, mivel az emberek már nem termelnek szemetet. A tétlenségre kárhoztatott szemetesek elindulnak szerencsét próbálni, de – elnézést, hogy lelövöm a poént – nem lesz szerencséjük, mert bárhogy is próbálnak szemétre akadni, az egész világon megszűnt a szemetelés. Ilyen formán a mese befejezése lehetne szomorú, hiszen a hősküldetés kudarcot vall, de valahogy mégsincs kedvünk szomorkodni, és még a kukák is rájönnek, hogy jobb a tengerparton sütkérezni, mint szeméttel a hasukban ácsorogni a bérház lépcsője alatt.

A kötet egészére jellemző ez a derűlátó hangvétel. Ha nem is hurrá- de mindenképpen konzekvens optimizmussal kezeli a kérdést. Gyakran nincs is történet, a szöveg mintha valamiféle intelligens párbeszéd lenne a gyerekekkel. Nem okoskodik, hanem szelíden magyaráz. Nem rág szájba, hanem megértet. Minden szöveg megvilágítja egy kis szeletét a környezettudatos viselkedésnek: ha nem eszel annyi csokit, nem pusztulnak ki az orángutánok; ha sok kis tettel járulsz hozzá a tisztább környezethez, az összeadódva hatalmas eredménnyel jár; ha kulacsot használsz műanyag palack helyett, nem lesz tele a folyó szomorkodó hercegnőkkel (itt a megértéshez tessék elolvasni a könyvet!); ha nem veszel azonnal új eszközöket a kehes régiek helyett, hanem megjavíttatod őket, több pénzed marad és kevesebb lesz a hulladék. Ésatöbbi, ésatöbbi. Logikus és kézenfekvő. Minden mese újabb kis szelet, de végül a torta nagyon nagy lesz. Kerek és ízletes. Csupa öröm.

Az utolsó bárány - ford. Érsek-Obádovics Mercédesz - Győrei Zsolt laudációja

 Az Év Fordítója: Érsek-Obádovics Mercédesz (Az utolsó bárány, Scolar Kiadó)

A jászoltársam, mondd, akarsz-e lenni?

Aki sehogy sem bír elaludni, köztudomásúan bárányokat szokott számolni, míg lassan rájuk nem un annyira, hogy végtére mégis elszenderedjék. De mihez kezdjenek maguk a bárányok, ha egy éjjel valami nagy-nagy fényességre riadnak, a pásztoraikat semerre sem találják, viszont a csillag tündöklő fénye a szomszéd bakkecske szerint örömhírt jelent az egész világnak? Legyünk magunkhoz őszinték: lenne annyi bárány a világon, amennyit végigszámolva ezek után vissza tudnánk aludni? Aligha. Hát maguk a bárányok sem, bárhányan is legyenek – inkább útra kelnek, hogy megtekintsék a kisdedet, akiről mindössze annyit vélnek tudni, hogy kislány.

Így kezdődik Ulrich Hubnak, a német gyerekírónak és rendezőnek Az utolsó bárány című meséje, amely most a ScolarKid jóvoltából, Érsek-Obádovics Mercédesz finom, a szelíd iróniát pontosan lekottázó fordításában, Jörg Mühle kedves rajzaival került a magyar olvasók elé.

Vannak szép, közös történeteink, amelyekhez annyira hozzátapadt már egy hangulat, hogy nehéz őket erről leválva újramesélni. A betlehemi csillag, Krisztus születésének története ilyen: aki sok-sok előd után nekifog, azt jó eséllyel agyonnyomja a téma, és ha az obligát ellágyulástól felpuhulva nem az ájtatosan ábrándos giccs felé fordul, általában gyengécske klapanciákban, akkor éppen ettől megmérgesedve az ellenkező végletbe csap át, mint a Monty Python a feledhetetlen Brian életében, vagy József Attila, akinek sikerült a háromkirályok imádását a maga együgyű, Parasztbiblia-szerű, rusztikus, naiv szépségében is megragadnia a Betlehemi királyokban és ugyanezt kora nyomorultjainak mostoha életkörülményeire is rávetítenie a Betlehem című versben.

Ennek a merész, az anakronizmusokkal bátran és ötletesen játszó, ironikus, mai történetnek egyszerre sikerül pimaszul kifordítania a régi, csodás regét, midőn balgán fontoskodó mellékszereplők csetlés-botlására, apró-cseprő kalamajkáira fókuszálva beszél a megszületett kisded helyett az elbitangolt bárányokról – és visszatalálnia annak eredeti ártatlanságához, midőn az újszülött Megváltó (az Agnus Dei) születésének apropóján rólunk: oktondi és fontoskodó, de mindenestül mégis szeretetreméltó mindnyájunkról vall.

Köszönet illeti a kiadót és a jótollú fordítót ennek az okosan mosolygó, igazi mesének a megtalálásáért és tolmácsolásáért.

Grela Alexandra A vakok és az elefánt - Csatlós Judit laudációja

 Az Év Illusztrátora: Grela Alexandra (A vakok és az elefánt – Papírszínház, Csimota Könyvkiadó)

Grela Alexandra A vakok és az elefánt című hindu meséhez készített illusztrációi, mintha azt sugallnák, hogy minden történet véget ér egyszer, ám minden kép végtelenné tágítja a mese határait. Különösen alkalmazható ez a japán eredetű papírszínház műfajára, amelyet a Csimota Kiadó gondozásában ismerhettünk meg az elmúlt években, A mesemondás igazi drámai játékká alakul a hallgatóság korához és érdeklődéséhez igazítható történeteknek és a mozgatható, váltogatható képeknek köszönhetően. Nem ez az első papírszínháza Grela Alexandrának – ahogy az elmúlt évek gyerekkönyv kiadásának egyedi színfoltját jelentik karakteres, mégis a mesékre hangolt változatos illusztrációi is -, mégis ez az egyszerű tanmese és a műfaj sajátosságai teremtették meg azt a szabadságot számára, hogy kiteljesedjen képzőművészeti megközelítése és alternatív nézőpontokat kereső gondolkodásmódja.

A klasszikus történetben a vak bölcsek egy-egy részlet alapján mondják el, milyen állat az elefánt. Mindegyikük azt gondolja, tud valamit, hiszen az állat valamelyik részét megérintette, azonban a bölcsek különböző tapasztalatai más-más igazsághoz vezetnek.

Az illusztrációk gyönyörűek és bátrak, a kavargó ornamentikák és fekete-fehér arcok kontrasztja, a váltakozó pozitív és negatív formák vagy az abszurd jelenetek mélyen az emlékezetbe vésődnek. A képeskönyvek színes és izgalmas mezőnyéből megis az emeli ki ezt a papírszínházat, hogy az illusztráció a kritikai gondolkodás folyamatát vizuálisan modellezi, és nem csak magyarázza vagy ábrázolja a történetet. A széttöredezett és fragmentált, mégis burjánzó képi világ a jelentések, az asszociációk és érzések hatalmas tárházát nyitják meg. Az egyes részletek pedig hol megerősítik, hol megcáfolják a történet által bennünk keltett várakozásokat. A ráismerés és az elbizonytalanodás kettősége a történet befejezésekor sem jut nyugvópontra. Ugyanis a képtáblákból egy lenyűgöző montázs illeszthető össze, így a mozgalmas és egzotikus indiai jelenetekből kirajzolódik az elefánt képe. Az új perspektívában egy meglibennő fátyol hirtelen az elefánt homloka lesz, egy vöröslő domb pedig a háta.

Az a zseniális ebben a lépték- és nézőpont váltásban, hogy a két különböző jelentést nem lehet együtt szemlélni, valamelyik mindig elillan. Ami illúziónak tűnik az egyik nézőpontból, arról kiderülhet, hogy maga az igazság. Ami igazságnak látszik, arról könnyen kiderül, hogy csak egy részigazság, amely önmagában illúzió.

Lipták Ildikó - Csak neked akartunk jót Halupa-Tiba Gabriella laudációja

 Az Év Ifjúsági Könyv Írója (12 év feletti kategória): Lipták Ildikó (Csak neked akartunk jót, Csimota Könyvkiadó)

A könyv főhőse Lilla kap egy kabátot, ami nem várt eseményeket indít el. Egy lány, aki keresi az élet értelmét, legyen az szomorú vagy mulatságos fordulatokkal tarkított. Lilla életét nem jellemzi a jólét. Édesanyja sokáig, nehéz körülmények között, egyedül nevelte, hirtelen azonban párra talál. Az ezzel járó változásokat nemcsak Lillának és az anyukájának kell megélnie, hanem a nevelőapjának és a „fogadott nagynénjének” is. A könyv főszereplői valós élethelyzeteket élnek meg. Olvasása közben bárki megtalálhatja azokat az életszituációkat és eseményeket, amit minden 14 éves tinédzser megtapasztalhat az iskola világában. A „bántó viselkedéstől” kezdve a barátság változatosságán át a szerelem „virágának” bontogatásáig. A kabát fordulópont lesz Lilla életében, segít hősünknek megszerezni a kamaszkori tapasztalatokat. Bátran ajánlom kamasznak, szülőnek vagy lelendő szülőnek és kiskamasznak Lipták Ildikó Csak neked akartunk jó című könyvét. Segít, hogy megértsük a tinédzser kor sajátosságait, és közelebb kerüljünk hozzájuk.

Kiss Otto - A bátyám öccse - Hansági Ágnes laudációja

 Az Év Gyerekkönyv Írója (12 év alatti kategória): Kiss Ottó (A bátyám öccse, Pozsonyi Pagony)

Kiss Ottó idestova két évtizede a magyar gyerekirodalom, és ezen belül is a gyereklíra meghatározó alakja. A Csillagszedő Márió (2002), az Emese almája (2006), A nagypapa távcsöve (2009), a Régi kincsek (2011) és a Ne félj, apa (2016) után A bátyám öccse is azon a „kisottós” líranyelven szólal meg, amelytől nem idegen a fanyar humor, és amelyik a gyerekszáj hétköznapi regiszterét  fordítja át a legváratlanabb pontokon igazi, nagybetűs költészetbe, megéreztetve az olvasóval a nyelv, a szavak hatalmát. A bátyám öccse öt szabadverse öt fejezet (Legó, Kóla, Kesztyű, Vonat, Társas), amelyek a testvérlét meghatározó állomásain kalauzolják végig az olvasót, sok-sok humorral és empátiával. A szabadversek beszélője a tízéves kisfiú, akinek a történet elején szorongató, frusztráló fátuma a születési sorrend, a másodszülöttség: „A bátyámnak van egy öccse,/aki sajnos pont én vagyok./Ez önmagában is elég nagy baj,/de az még nagyobb baj,/hogy ez örökre így is marad./Én most még csak tízéves vagyok,/ő meg tizenöt,/de mire én tizenöt leszek,/addigra ő már húsz.”  Az egyes szám első személyű monológban a kisebbik testvér sokszor szó szerint idézi a bátyját, akkor is, ha nem pontosan érti, amit az idősebb testvér mond. A mindennapi helyzeteknek, testvérkonfliktusoknak ez a kettős perspektívája, miközben azzal szembesíti az olvasót, hogy a testvérlét a „kicsi” és a „nagy” számára egyaránt sérelmekkel, fájdalmakkal és szorongást keltő helyzetekkel jár, a humor kiapadhatatlan forrása is egyúttal. A ritmikus, ismétlődő és variálódó mondatok jelzik a történet állomásait és virtuóz humorral vezetnek el a kötet végére a feloldásig. Addig a felismerésig, amelyet az idő múlása, a testvérek „összeöregedése” hoz el: „Azért az jó érzés, hogy az embernek ilyen bátyja van./ Meg az is jó, hogy pont én vagyok az öccse./  De az a legjobb, hogy ez már örökre így is marad.” A szorongás és a frusztráció forrásából így válik a testvér létezése a gyermeklét, sőt, az élet legnagyobb adományává. A bátyám öccse megnevetetti és meg is könnyezteti az olvasóját. Érzelmek és indulatok, félelmek és örömök sokféle árnyalatát viszik színre a szövegek, olyan nyelvi gazdagsággal vezetve végig bennünket a történeten, amelyre csak a legjobb költői szövegek képesek. Kiss Ottó kötete bizonyosan sok generáció számára lesz majd alapolvasmány, szívből kívánom, hogy így legyen. Gratulálunk és köszönjük, Kiss Ottó!

Dániel András - Kuflik és az elvezett folt Hansági Ágnes laudációja

 

Az Év Gyerekkönyv Írója (6 év alatti kategória): Dániel András (Kuflik és az elveszett folt, Pozsonyi Pagony)

Ha elkezdjük mondani a „kufli” ma már közismert meghatározását: „Nem is kifli. Nem is kukac.”  -biztosan bárki be tudja fejezni széles e hazában: „Nem is bab, de nem is kavics. Kufli.”  2013 óta a Kuflik belopták magukat a magyar gyerekek és felnőtt gyerekek szívébe. Méltán. „Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem.” És valóban: a kuflik semmire sem hasonlítanak, és sokmindenben hasonlítanak ránk, olvasni még nem tudó és olvasni, sőt felolvasni is jól tudó olvasókra és képnézegetőkre. Úgy tűnik, a magyar gyerekirodalom szerencsés csillagzata néhány évtizendenként elhoz számunkra egy vagy több olyan mesefigurát, aki vagy akik hungarikumként, a magyar gyerekirodalom értékes exportcikkeként országhatároktól és generációktól függetlenül lelkes híveket szereznek maguknak és egyúttal a magyar gyerekirodalomnak is. Boribon és Annipanni után jónéhány évtizeddel Fityirc, Pofánka, Bélabá, Zödön, Valér, Titusz és Hilda fészkelte be magát a fejünkbe és a szívünkbe, sőt, a nyelvünkbe és a képzeletvilágunkba is. Heten vannak, mint a gonoszok, de azok az értékek, amelyeket közvetítenek, mind arra szolgálnak, hogy ellen tudjunk állni a gonosz dolgoknak: a gondolattalanságnak, az unalomnak, a durvaságnak, a szeretettelenségnek, a kíváncsiság hiányának. A kufli sorozat történetei számtalan csodát csempésztek az életünkbe. Egyrészt, megtörtént az a csoda, hogy ugyanazt szeretik a kritikusok és az olvasók, a szakemberek és a gyerekek. Megtörtént az a csoda, hogy a képek és a szavak kompromisszumot nem ismerő művészi minősége egyúttal szerethető, nevettető, szemet homályosító és elgondolkodtató történeteket teremtett, ahol sem a szöveg, sem a kép nem „cifra szolga”, egyenrangúan és együtt mesélnek nekünk. Az elmúlt évtized feltehetőleg a kuflik évtizedeként fog bevonulni a magyar gyerekirodalom történetébe. Reméljük, még sok varázslatos és kacagtató kuflisztori vár bennünket. De, amelyeket eddig kaptunk, azokért, köszönet, Dániel András!  

Év Gyerekkönyve Díjak - 2021

           

 

           

 

Kihirdették az Év Gyerekkönyve díjasokat

sajtóközlemény

 

Már hetedik éve szervezi és osztja ki a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum az Év Gyerekkönyve Díj elismerést ettől az évtől 7 kategóriában, a független szakmai zsűri döntése alapján. Gyerekkönyv írói 0-6 éves korig, gyerekkönyv írói 6-12 éves korig, ifjúsági írói, illusztrátori, műfordítói, valamint innovációs és ismeretterjesztő könyv kategóriában érkeztek a nevezések a 2020-ban megjelent könyvek közül. Az Év Gyerekkönyve címre ismét kiemelkedő gyerek- és ifjúsági könyvekkel neveztek a kiadók. A díj fő támogatója a LIBRI Könyvesboltok.

 

A 2020-as megjelenések legjobbjait, az Év Gyerekkönyve díjazottjait és a HUBBY különdíját a Margó Irodalmi Fesztiválon hirdették ki 2021. június 11-én 15 órakor. 

A shortlistekkel kapcsolatban ide kattintva lehet tájékozódni.

 

A szakmai zsűri díjazottjai

 

Az Év Gyerekkönyv Írója (6 év alatti kategória): Dániel András (Kuflik és az elveszett folt, Pozsonyi Pagony)

Az Év Gyerekkönyv Írója (12 év alatti kategória): Kiss Ottó (A bátyám öccse, Pozsonyi Pagony)

Az Év Ifjúsági Könyv Írója (12 év feletti kategória): Lipták Ildikó (Csak neked akartunk jót, Csimota Könyvkiadó)

Az Év Illusztrátora: Grela Alexandra (A vakok és az elefánt – Papírszínház, Csimota Könyvkiadó)

Az Év Fordítója: Érsek-Obádovics Mercédesz (Az utolsó bárány, Scolar Kiadó)

Az Év Leginnovatívabb Könyve: Amikor a kukák világgá mennek, Móra Könyvkiadó

Az Év Ismeretterjesztő Könyve: Tittel Kinga: A Duna kincsei, Kolibri Könyvkiadó

 

A zsűri tagjai:
Csatlós Judit muzeológus, a Kassák Múzeum munkatársa
Győrei Zsolt író, fordító, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, a Károli Gáspár Református Egyetem óraadó tanára
Hansági Ágnes irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem tanára, a HUBBY elnökségi tagja
Halupa-Tiba Gabriella könyvtárostanár, a Könyvtárostanárok Egyesületének kitüntetett tagja
Sándor Enikő, a HUBBY elnökségi tagja

 

 

 

 

 

 

 

A HUBBY különdíj

 

A HUBBY különdíjat idén a Csimota Könyvkiadó kapta. „Az eltelt lassan két évtized során a Csimota csaknem száz, hazai grafikusművészek által illusztrált kötetet adott ki. Emellett a nyugat-európai (ezen belül kiemelten a francia) könyvkiadás legkiválóbb alkotásait hozták el fordításokban a hazai közönségnek. Nyitottak a fiatal, új írói és grafikusi tehetségek felé. Könyveik képi megvalósítása különösen igényes, nyitott az újszerű megoldások irányába. A hazai gyerekkönyv-kiadás egyik legizgalmasabb vállalkozása a képkönyvek (Silent book) legkorábbi hazai péládi közé tartozó Design-könyvek sorozata, amelyben klasszikus meséket szöveg nélkül, kizárólag képekben dolgoz fel 5-5 grafikus. A Csimota kiadó egyedüliként vállalta fel Magyarországon a japán Papírszínház műfaját, amelyben a mesék képről-képre, színpad-szerűen bontakoznak ki a hallgatóság előtt. Emellett korszakalkotó versantológiák (Friss tinta), lapozók és felnőtteknek szóló képkönyvek fűződnek a Csimota nevéhez. Minden kiadványuk könyvművészetileg átgondolt alkotás, amelyben szöveg és kép kivételes egységben jelenik meg.” (Részlet a laudációból, írta Révész Emese.)

 

Az Év Gyerekkönyve Díj kiosztása a Libri Könyvesboltok támogatásával valósult meg. A Libri részt vesz a díj online és offline kommunikációjában. Hírleveleiben, kiadványaiban, kampányaiban és a bolthálózati kihelyezésekben kiemelt helyet ad a díjnyertes és shortlistes könyveknek.