Amikor a kukák világgá mentek - Jeney Zoltán laudációja

 Az Év Leginnovatívabb Könyve: Amikor a kukák világgá mentek, Móra Könyvkiadó

A Móra Könyvkiadó 2020-as, Amikor a kukák világgá mentek című antológiája magasan kiemelkedik a meseantológiák amúgy nem is olyan szűk mezőnyéből, és ennek csak részben oka a témaválasztás. Sőt, ha a témát tekintenénk csupán, valószínűleg gyorsan napirendre is térhetnénk az újabb, divatos kérdésfelvetés mentén szerveződő válogatáskötet fölött. Dicséretes felvetés, de hát sok olyan téma kerül manapság a gyerekkönyvkiadók étlapjára, amelyek fontos társadalmi problémákat vetnek fel. Mi mégis a különlegessége ennek a kötetnek? Nézzük először azt, amit látunk! Szép nagy könyv. Szép is, nagy is. Azonnal kielégítheti a primér mennyiségi és minőségi elvárásokat. De ha belelapozunk, rögtön feltűnik, hogy itt nem csupán szövegválogatásról van szó, hanem a képek is minden mese esetében más-más illusztrátortól származnak. Ez az eljárás különösen izgalmassá és minden fejezet esetében új meglepetésekkel szolgáló kötetté teszi a Móra kiadó könyvét.

És akkor nézzük a betűk mögötti világot: a címadó mese – tételezzük fel a címadás során nem véletlenül esett a szerkesztő választása erre a darabra – szóval a címadó mese egy eutópia. [Kedves Gyerekek, az eutópia egy olyan elképzelt világot jelent, amelyben a társadalom a lehető legideálisabban működik, minden nagyon szép, minden nagyon jó.] Ritka műfaj kis hazánk irodalmában. Mán-Várhegyi Réka elképzelt világában a kukák egy eltűnőfélben levő mesterség képviselői. Egyre kevesebb ugyanis a dolguk, mivel az emberek már nem termelnek szemetet. A tétlenségre kárhoztatott szemetesek elindulnak szerencsét próbálni, de – elnézést, hogy lelövöm a poént – nem lesz szerencséjük, mert bárhogy is próbálnak szemétre akadni, az egész világon megszűnt a szemetelés. Ilyen formán a mese befejezése lehetne szomorú, hiszen a hősküldetés kudarcot vall, de valahogy mégsincs kedvünk szomorkodni, és még a kukák is rájönnek, hogy jobb a tengerparton sütkérezni, mint szeméttel a hasukban ácsorogni a bérház lépcsője alatt.

A kötet egészére jellemző ez a derűlátó hangvétel. Ha nem is hurrá- de mindenképpen konzekvens optimizmussal kezeli a kérdést. Gyakran nincs is történet, a szöveg mintha valamiféle intelligens párbeszéd lenne a gyerekekkel. Nem okoskodik, hanem szelíden magyaráz. Nem rág szájba, hanem megértet. Minden szöveg megvilágítja egy kis szeletét a környezettudatos viselkedésnek: ha nem eszel annyi csokit, nem pusztulnak ki az orángutánok; ha sok kis tettel járulsz hozzá a tisztább környezethez, az összeadódva hatalmas eredménnyel jár; ha kulacsot használsz műanyag palack helyett, nem lesz tele a folyó szomorkodó hercegnőkkel (itt a megértéshez tessék elolvasni a könyvet!); ha nem veszel azonnal új eszközöket a kehes régiek helyett, hanem megjavíttatod őket, több pénzed marad és kevesebb lesz a hulladék. Ésatöbbi, ésatöbbi. Logikus és kézenfekvő. Minden mese újabb kis szelet, de végül a torta nagyon nagy lesz. Kerek és ízletes. Csupa öröm.