Megjelent a Bookbird legfrissebb száma

Megjelent az IBBY szakmai folyóiratának, a Bookbirdnek a legfrissebb száma.

A tartalomból:

A 2016-os Hans Christian Andersen díjas alkotók: Rotraut Susanne Berner illusztrátor Németországból (a borítón az ő illusztrációja szerepel) és Cao Wenxhuan író, Kínából. Tovvábbi cikkek szerepelnek a lapban a díjért folyó versengésben a shortlistre került alkotókról:  Louis Jensenről, Ted van Lieshoutról, Suzy Leeről, Lois Lowryról, Pejman Rahimizadehről, Marit Törnqvistről, Mirjam Presslerről, and Alessandro Sannáról. 

A folyóiratra itt lehet előfizetni: http://www.ibby.org/1497.0.html

Tudósítás a "kézifékes fordulást is tud" konferenciáról

Pethő Anita tudósítását olvashatjátok a prae.hu oldalán. Az írás az egyik délutáni szekciót kísérte végig, köszönjük a találó és inspiráló pontok kijelölését, az előadások összefoglalását!

A KÉRDŐJEL (LEGYEN) MAGA A KOMMUNIKÁCIÓ

Gyermek- és ifjúsági irodalmi konferencia, 2016. november 11.

"...kézifékes fordulást is tud..." címmel rendezett konferenciát az elmúlt két év magyar gyerekkönyveiről a Károli Gáspár Református Egyetem Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi Kutatócsoportja (GYIIK) a Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY) szakmai támogatásával 2016. november 11-én. Az alábbiakban a délutáni két ifjúsági irodalmi szekció három előadásáról lesz részletesebben szó.  

Tovább

Nagy sikerrel zárult a KRE GYIIK és a HUBBY közös konferenciája

Teltházas plenáris előadások, estébe nyúló beszélgetések a két szekcióban. Nagyon jó volt látni, hogy ilyen sok embert érdekel a kortárs gyerek- és ifjúsági irodalom.

A "kézifékes fordulást is tud" gyerekirodalmi konferencia a KRE GYIIK és a HUBBY szervezésében egyértelmű siker volt.

KÖSZÖNJÜK, HOGY ILYEN SOKAN ELJÖTTETEK!

Folytatás következik!

A konferencián készült képek megtekinthetőek itt.

Várnai Zsuzsa a posztmodern mesekönyvekről a "kézifékes fordulást is tud" konferencián

Várnai Zsuzsa, művészetterapeuta

A posztmodern mesekönyvek képi és verbális narratívái igencsak izgalmas terepet kínálnak a digitális kor olvasói számára nemcsak értelmezési, hanem tapasztalatszerzési szempontból is. Ezek a könyvek alaposan megdolgoznak bennünket mind képi világukat mind szövegeiket tekintve. 

A sokszor társszerzővé előlépett olvasó kalandjait számos metafikciós eszköz biztosítja az első borítótól a hátsóig. Nincs hátradőlés, nincs pihenés: keményen meg kell küzdenünk azért, hogy a történet - no és persze az egész könyv úgy, ahogy van - valóban a „miénk” legyen. Mik ezek az eszközök és hogyan működnek? Erre keressük a választ Izom Ozival néhány angol, amerikai és skandináv mesekönyv bevonásával.

Nagy Gabriella Ágnes Tóth Krisztina A lány aki nem beszélt című könyvéről

Nagy Gabriella Ágnes, irodalomtörténész, mesekutató, kutatási területe a népmese és a színház, a debreceni Alkalmazott Narratológiai Műhely tagja

Tóth Krisztina a tavalyi évben három gyerekeknek szóló prózai mesekötettel is jelentkezett. Mindhárom kötet tabutémát állít a középpontba. A lány, aki nem beszélt című kötet első olvasatra a kitaszítottság és örökbefogadás kérdéskörét fogalmazza át népmesei nyelvre.

De hogyan írható át a népmese kortárs irodalmi szöveggé? 

Milyen olvasásmóddal közelítünk általában a népmesékhez és miért? 

Hogyan kezeli Tóth Krisztina szövege a következő fogalmakat, amelyek napjaink kultúrájában kiemelt szerephez jutnak: születés, felejtés, emlékezet, beszéd, idegenség, származás, asszimiláció? 

Valóban csak az örökbefogadásról szól a mese?

Mészáros Márton előadásának beharangozója a Holtversenyről

Mészáros Márton irodalomtörténész, egyetemi adjunktus

Mi a young-adult? Tematikus vagy formai megnevezés? Fiatal felnőttekről vagy fiatal felnőtteknek szól? Marketing vagy műfaji meghatározás? Az előadás hipotézise szerint a YA kontextusát  például a hagyományos regénnyel, és ifjúsági regénnyel szemben nem annyira intertextuális, mint inkább intermediális kapcsolódások szervezik, a „hagyományos” irodalomhoz képest pedig sokkal erőteljesebben építkezik a populáris kultúra, sőt a trashkultúra elemeire is. A kérdést a Holtverseny példáján vizsgáljuk.

Gimesi Dóra konferencia előadásának beharangozója a Bibedombi szörnyhatározóról

Gimesi Dóra dramaturg, drámaíró, az SZFE Doktori Iskolájának doktorjelöltje

Önálló mű-e a színpadi adaptáció? Hol végződik a dramaturg és hol kezdődik a szerző? Hát a szerzőtárs? 

Milyen érzés egy halott (vagy jelen nem lévő) író szerzőtársául szegődni, belemászni a stílusába, a fejébe? 

És miben más ez, ha az író is részt vesz a munkában? 

Adaptálhatatlan-e egy könyv, amely műfaját tekintve lexikon?  

Előadásomban egy éppen zajló folyamat kellős közepébe szeretnék bepillantást nyújtani.