Kortárs irodalmat az iskolákba! - II.

A HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum ebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával olyan programot indíthatott be, amely egyrészt hiánypótló, másrészt mindenképpen folytatásra érdemesnek tűnik, a projekt sikerét látva. 

Öt helyszínen kerül megrendezésre a Kortárs irodalmat az iskolákba! sorozatunk (a pályázat kiírása szerint hátrányos helyzetű és határon túli intézményekben), ahol egy-egy kortárs művet kiválasztva a szakértői delegáció iskolásokkal dolgozza fel a szövegeket alternatív irodalom óra keretében, majd a szerző is meglátogatja a csoportot. Nincs nagyobb lehetőség annál, mint ami mindannyiunk rendelkezésére áll, vagyis az olvasók, a jó könyvek és a jó szerzők. 

Szakértőink és szerzőink nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a kidolgozásba és a megvalósításba, amit most szeretnénk veletek is megosztani, reméljük tetszeni fog!

2. állomás

Tiszabő -  Magyar Máltai Szeretetszolgálat Tiszabői Általános Iskola

Szakértők: Szekeres Niki, Tarr Feri

Szerző: Kertész Erzsi

A 2000 lelkes Tiszabő egyes források szerint Magyarország legszegényebb települése, más források szerint vannak még nehezebb sorsú települések. Az mindenesetre biztos, hogy a több százmilliós adósággal küzdő település nagyon nehéz helyzetben van. A magas munkanélküliség miatt a 320 tanulóból álló helyi általános iskola diákjai nehéz családi háttérrel rendelkeznek, legtöbbjük számára az iskolai keretek jelentik a biztonságot, a tanulás pedig a kitörési lehetőséget. Izgalmas feladatnak és lehetőségnek bizonyult tehát kortárs irodalommal megismertetni az iskola két 4. osztályát, akikkel Kertész Erzsi Göröngyös Úti Iskola – Helló felség! című könyvét dolgoztuk fel.

A könyv alapszituációja, hogy az osztályba új tanuló érkezik, mégpedig Csuda Gábor személyében, aki palástban és koronában jár, magát királynak tartva. A pikírt megjegyzéseket magabiztosan hárító Gábort azonban az igazgatónő kényszerválasztás elé helyezi, vagy megszabadul a „jelmezétől” vagy újabb iskola után nézhet. Gáborról ráadásul időközben az is kiderül, hogy „középsúlyos diszlexiás”, azaz keveri a betűket és az olvasással, írással is hadi lábon áll. A könyv természetesen számos további szituációt és érdekes kérdést tartalmaz, azonban mi e három mozzanat köré építettük foglalkozásunkat.

Egy egyszerű jégtörő játék után 3 csoportba osztottuk az osztályokat, akiknek az első helyzettel, azaz az új tanuló érkezésével kapcsolatban kellett gondolatokat megfogalmazniuk. Az egyik csoportnak Csuda Gábor, a másiknak az osztályfőnök, míg a harmadiknak az osztály szemszögéből. Az igazgatónő utasítását szintén ebből a három szemszögből vizsgáltuk meg, ekkor azonban a nézőpontok rotálódtak, ahogyan a harmadik helyzetnél is, mikor kiderül, hogy Gábor nem tud rendesen olvasni.

A diákok nyitottsága, kedvessége, érdeklődése, a szituációk ismerőssége az első pillanattól fogva működőképessé tette ezt az egyszerű alapötletet. Sokkal inkább jelentett nehézséget a megszólalástól, vélemény-kifejezéstől való félelem. Amikor „csak úgy” kellett beszélgetni, az nem jelentett semmi problémát, míg a keretezett beszélgetés a legtöbb gyereket láthatóan nehéz feladat elé állította. Érdekes tapasztalat volt, hogy a csoportok mintha azt keresték volna, vajon mi a „jó” válasz? Ennek megfelelően elmondták a „helyes”-nek tűnő válaszokat (az osztály feladata segíteni Gábort, nem csúfolni; Gábor feladata az lenne, hogy gyakoroljon, stb.), amikor azonban arra került a sor, hogy ezt az ő valóságos helyzetükkel vessük össze, akkor rögtön más válaszokat kaptunk. Az elméleti tudás és a gyakorlat tehát élesen különvált. Ugyanakkor érdekes tapasztalat volt, hogy a legtöbben úgy gondolták, Gábornak le kellene vennie a palástot és koronát, hiszen azzal magát megkülönbözteti a többiektől, magát az osztály fölé helyezi, ilyenformán érthető az igazgatónő kérése.

Az izgalmas és tanulságos beszélgetések után két nappal, február 14-én tértünk vissza a két osztályhoz, immár az írónővel, Kertész Erzsivel együtt. A beszélgetést úgy moderáltuk, hogy a gyerekek négy típusú kártyát kaptak, ami négy különböző típusú kérdést jelentett: az írónővel, az írással mint szakmával, a könyv történetével, illetve a könyv karaktereivel kapcsolatos kérdést. A beszélgetés jó hangulatban telt, noha a gyerekek eleinte nehezen tudtak kérdezni, hiszen mind a helyzet, mind a kérdések jellege távol állt az ő mindennapi rutinjuktól. Így inkább az vezetett sikerre, amikor mi kérdeztünk vissza és párhuzamosságokat keresve, az ő hátterükbe belelátva tudtunk beszélgetni a könyvről, az írásról mint olyanról, illetve a felmerült problémákról. Nagy élményt jelentett számunkra, hogy az egyik osztályban ketten is elmondták saját meséjüket, amiben a szegénység központi szerepet kapott. Az egész beszélgetés alatt azt éreztük mindhárman, hogy a válaszok és kérdések mögött komoly történetek és tapasztalatok állnak, ami szó szerint élővé tette az irodalmat. Mindemellett nagy élményt jelentett megismerni a két osztály tanítónőjét, illetve az iskolában dolgozó Tasi Krisztina iskolapszichológust, szociális munkást, akik munkájukat hihetetlen alázattal és odaadással végzik a legmagasabb fokon.

Lévén február 14-e, azonban nem csak sok szeretetben volt részünk, hanem a Könyvadományozás Nemzetközi Világnapja alkalmából, a Cerkabella Kiadó nagyvonalúságának hála mindkét osztályt meg tudtuk ajándékozni egy-egy dedikált példánnyal, illetve a sorozat második részével abban a reményben, hogy a nem is olyan távoli jövőben folytathatjuk majd az elkezdett beszélgetést.

Szulyovszky Sarolta képei a 2018-as Olasz Illusztrátorok Társasága Annual című katalógusában

A Csodaceruza folyóirat 2017-es novemberi, színházi lapszámában jelent meg Szulyovszky Sarolta két illusztrációja Hany Istók legendája kapcsán. 

Hany Istók a magyar legendárium különös figurája, ő a mi kétéltű emberünk és egyben Mauglink, akit 1974 márciusában a kapuvári halászok fogtak ki a Hanság mocsaras, lidérces lápi világából. Hogy a közel tízéves gyereknek valóban voltak-e úszóhártyái, és kettős szemhéjat is adott neki a vízi élet, máig kérdéses maradt, de a sok-sok rejtély mindenképpen inspirálóan hat ma is. Jókai Névtelen vár című regényének izgalmas szereplőjeként már a XIX. századi irodalmat sem hagyta érintetlenül, az elmúlt években pedig a Nemzeti Színház dolgozta fel e különös történetet Éden földön című előadásában. A Csodaceruza színházi száma kapcsán születtek meg Szulyovszky Sarolta egyedi és különleges képei az előadás, és főképpen Hany Istók legendája nyomán. 

Az Olasz Illusztrátorok Társasága (Autori di Immagini) mindkét képet beválogatta a 2018-as évkönyvébe. A katalógus az olasz és Olaszországban élő (külföldi) illusztrátorok Itáliában, vagy külföldön megjelent munkáinak legjavából áll össze. A katalógus a 2018-as Bolognai Könyvvásárra jelenik meg, bemutatója is ott kerül megrendezésre, majd több, nagy kiállítás (Milánó, Velence és remélhetőleg más városok) látja vendégül az illusztrációkat.  

http://www.autoridimmagini.it/annual/ 

Itt jelenleg csak a 2017-es válogatás látható, de nemsokára felkerülnek a 2018-as illusztrációk is. 

Nagy örömmel gratulálunk Szulyovszky Saroltának!

Kortárs irodalmat az iskolákba!

A HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum ebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával olyan programot indíthatott be, amely egyrészt hiánypótló, másrészt mindenképpen folytatásra érdemesnek tűnik, a projekt sikerét látva. 

Öt helyszínen kerül megrendezésre a Kortárs irodalmat az iskolákba! sorozatunk (a pályázat kiírása szerint hátrányos helyzetű és határon túli intézményekben), ahol egy-egy kortárs művet kiválasztva a szakértői delegáció iskolásokkal dolgozza fel a szövegeket alternatív irodalom óra keretében, majd a következő alkalommal a szerző is meglátogatja a csoportot. Nincs nagyobb lehetőség annál, mint ami mindannyiunk rendelkezésére áll, vagyis az olvasók, a jó könyvek és a jó szerzők. 

Szakértőink és szerzőink nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a kidolgozásba és a megvalósításba, amit most szeretnénk veletek is megosztani, reméljük tetszeni fog!

1. Állomás

Pozsony -  Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium 

Szakértők: Várnai Zsuzsa, Szekeres Niki

Szerző: Dániel András

Február 6-án reggel az iskola 3. osztályát látogattuk meg, ahol Dániel András És most elmondom, hogyan lifteztem című könyvét mutattuk be a gyerekeknek. A Pozsonyi Pagony kiadónak hála könyvekkel érkeztünk (amelyek azóta az iskola könyvtárában és a gyerekek osztályában díszelegnek), és ahogy elkezdtünk mesélni, azonnal kialakult két csoport a két szakértő körül, így könnyebben ismerkedhettünk a könyvvel. Dániel András kötete rengeteg olyan finomságot rejt magában, amire a gyerekek azonnal vevők voltak, és - talán nem meglepő módon - hasonlóan alakult a két csoport beszélgetése, mert a szöveg és a kép vezette a szakértőket is. 

A témák, amik jellemzően felmerültek:

- mit lehet megtenni egy könyvben? át lehet húzni a címet és átírni? fura figurákat rajzolni a lapra, akiknek konkrét köze nincs az alapmeséhez? 

- mit lehet megtenni egy könyvvel? lehet fordítva is olvasni? nem a megszokott formában olvasni? 

- lehet képeket is olvasni? 

- milyen olvasási élményt okoz, ha találkozunk a történet a történetben jelenséggel? 

- milyen érzés, ha elvágyódunk az oviból? az iskolából? ki szeret aludni délután és ki nem? milyen érzés, ha nem tudunk aludni a kötelező csendes pihenőn? hova mennénk, ha mi is fognánk egy légi taxit? 

A foglalkozás második részében ( az alapötletet a Deák 17 Galéria It's Always Tea Time című kiállításához kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozás adta, köszönjük nekik! ) négy csoportra osztottuk a társaságot. Segítőink is akadtak, a negyedikes tanító néni előző osztályából érkeztek a hetedikes lányok, akikre nagy szükség volt, hiszen a kötetből ihletődő kézműves foglalkozás keretében kis könyveket készítettünk. Minden csoport megtervezte a kiválasztott könyvfigurához kapcsolódó lakását, amely szuperötletes módon végül kis könyvvé csomagolható össze. 

Ehhez szükség volt mindenféle eszközre, mintás papírokra, filcre és filcanyagra, ragasztóra, ollóra és még sorolhatnánk (ha valaki szeretne otthon is ilyen izgi dolgokat készíteni, erősen ajánlott az ikeás katalógusok nem kidobása, emellett hosszas ötletelés után többek között a kreatív boltok kifosztása lett a megoldás, illetve az otthon fellelhető holmik újrahasznosítása), de a gyerekek másfél órán keresztül, fáradhatatlanul és meglepő lelkesedéssel oldották meg a feladatot. 

Másnap reggel Dániel András is megérkezett, csatlakozott hozzánk még a 4. osztály, de a szerzőnek ez egy pillanatig sem okozott gondot. Egy pendrive és némi technikai apparát támogatásával, képek és rajzok segítségével bemutatta, milyen is a szerző, hogyan és honnan szedi ötleteit, milyen állomásai vannak egy könyv elkészülésének. 

Az már külön bónusz, hogy a szerző fáradhatatlanul dedikált, a csoportok saját készítésű, kis könyv-lakásaiba mindbe került egy különleges Dániel András figura, és ezen kívül még mindenki vihetett haza egyéni darabkákat is. És végül azt is megmutatjuk, hogy tűnt el a szerző a fejek között...