Kortárs irodalmat az iskolákba! III.

A HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum ebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával olyan programot indíthatott be, amely egyrészt hiánypótló, másrészt mindenképpen folytatásra érdemesnek tűnik, a projekt sikerét látva. 

Öt helyszínen kerül megrendezésre a Kortárs irodalmat az iskolákba! sorozatunk (a pályázat kiírása szerint hátrányos helyzetű és határon túli intézményekben), ahol egy-egy kortárs művet kiválasztva a szakértői delegáció iskolásokkal dolgozza fel a szövegeket alternatív irodalom óra keretében, majd a szerző is meglátogatja a csoportot. Nincs nagyobb lehetőség annál, mint ami mindannyiunk rendelkezésére áll, vagyis az olvasók, a jó könyvek és a jó szerzők. 

Szakértőink és szerzőink nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a kidolgozásba és a megvalósításba, amit most szeretnénk veletek is megosztani, reméljük tetszeni fog!

Újabb állomás

Beregszász -  Bethlen Gábor Magyar Gimnázium

Szakértők: Porogi Dorka, Tarr Feri

Szerző: Kovács András Ferenc

Kárpátaljáról és az ott élő magyarság nehéz helyzetéről az utóbbi időben sajnos többször is lehetett hallani. A nyelvtörvény, a 12. évfolyam eltörlése pedig csak tovább nehezíti a helyi magyar nyelvű iskolák helyzetét, még az 50%-ában magyarok lakta, 25 ezer fős Beregszászon is. Azonban a tehetséggondozással is büszkélkedő, 280 diákkal bíró Bethlen Gábor Gimnázium a béke szigetének számít, ahol a kiváló és abszolút naprakész magyar tanároknak, a lelkes, érdeklődő diákságnak, no meg Kovács András Ferencnek és az ő Egerek könyvének hála egy nagyon jó hangulatú találkozásnak voltunk részesei.

            Beregszász mindössze 6 kilométerre található a magyar határtól. Meglátogatni azonban nagy utazás mind időben, mind térben. Kifelé menet 45 perc, visszafelé jövet majd 3 óra várakozást jelent a határátlépés, cirill betűs, kizárólag ukránul kiírt tájékoztatókkal, érthetetlenül kaotikus szisztémával. Ráadásul a határt átlépve azonnal érezhető a különbség minden tekintetben (utak, autók, arcok, épületminőségek, stb.). Ez mindannyiunkat kellően megviselt, Kovács András Ferencet – azaz KAF-ot – kifejezetten a 30 évvel ezelőtti román állapotokra emlékeztetett. Ezek után nagy könnyebbséget és felüdülést jelentett megérkezni a szépen felújított – mágneskártyával megközelíthető - Bethlen Gimnáziumba, ahol Szabó Árpád igazgató úr, valamint az iskola magyar tanárnői fogadtak minket nagy szeretettel, kávéval, ebéddel. Tőlük megtudtuk, hogy sajnos az iskola diáksága egyre csökken, sok ellenőrzés éri őket a minisztériumtól, azonban mindezek mellett az iskola diákságának 97%-a tanul tovább a gimnáziumot követően. Az iskola természetesen mindenben megfelel az ukrán törvény előírásainak, azonban igyekszik tartani magát a magyar rendszerhez is. (Olyannyira, hogy például az iskolában nem is a helyi időt, hanem a magyar időt tartják számon, ami némiképp meg is borította a programunkat.) Előzetes egyeztetés alapján igyekeztünk mindezt könyvekkel is segíteni, különös köszönet illeti ebben a Holnap Kiadót, akik tankönyvekkel, valamint történelmi tárgyú könyvekkel gazdagították az iskola könyvtárát.

A megismerkedés után Porogi Dorka a helyi 4. A és B – azaz magyar rendszer szerinti 8.-osoknak -, míg Tarr Feri a helyi 3. A és B osztályoknak tartott egy-egy rendhagyó irodalom órát. Előbbi összesen 34, míg utóbbi 47 gyereket jelent. Az irodalomóra célja Kovács András Ferenc nyelvjátékainak, formanyelvének felfedezése volt. Ennek érdekében az Egerek könyve című kötet két versével foglalkoztunk behatóbban, a Futokoda Cukijó, a japán csodaegér, valamint a Cin Cao és Cung Ce című versekkel. Mindkét vers jellemzője, hogy az adott nyelvet megidéző, magyarul is értelmes, mégis hangutánzó, hangfestőnek tűnő szavakból épül fel. Ennek megfelelően nagyon erős mindkét vers formája, előbbi versszakai haikukként is értelmezhetők, míg utóbbi – mint KAF-tól megtudtuk – „kínai 10-es” versképletben íródott, ugyanakkor többedszeri olvasás után felfejthető mindkét versben egy kedves történet is. Ebből kiindulva az óráinkat úgy kezdtük, hogy az osztályt 6 csoportba osztottuk aszerint, ki ért egyet az adott, úgy általában a versekkel kapcsolatban megfogalmazott állításokkal (pl.: A versek célja az érzelemkifejezés; A versolvasás segít az életben való boldogulásban; A dalszövegek is lehetnek versek; stb.) Ezt követően minden csoport megkapta a Futokoda Cukijó című verset sorokra szabdalva és a feladat az volt, próbálják meg sorrendbe rakni. A megoldások meghallgatása után arról beszélgettünk, mennyiben tud a vers formája szervezőerő lenni. Ezt követően a Cin Cao és Cung Ce című verset kapták meg a csoportok, azonban itt két különböző feladattípust adtunk az egyes csoportoknak. Egyes csoportoknak a nem megtördelt verset kellett sorokba tördelniük, míg a többi csoportnak a rímeket behelyettesíteni. Ennek kapcsán lehetett arról beszélgetni, hogy egész a középkorig nem használtak sorokat, csak a versforma adta a versek szerkezetét. A tárgyalt két verset dicséri, hogy a diákok elég jól ráéreztek a felépítésükre és sok szempontból sikerült rekonstruálniuk. Miután ezen túl voltunk, elárultuk, hogy ezeket a verseket Kovács András Ferenc írta. Sőt, azt is elárultuk, hogy ő itt van az iskolában és a következő órában vele lehet majd beszélgetni, tőle lehet kérdezni. Ezért arra kértük a diákokat, hogy írjanak össze csoportonként kérdéseket, amiket olvasva KAF majd tud válaszolni.

Egy kisebb szünetet tartva következett a beszélgetés KAF-fal, ami igazán jól sikerült. A kérdések nagy része a két vers kapcsán arra vonatkozott, hogy hogyan és mióta ír verset, kötődik-e ezekhez a kultúrákhoz? A kérdések egy kisebbik része persze vicceskedő volt – hol és hanyadikon lakik, van-e kutyája, mi a bankszámlaszáma -, ugyanakkor felmerültek komoly, közéleti kérdések is, például hogy mit gondol a Holocaustról vagy éppen a Soros-tervről? KAF ezeket nagyon szépen, kedvesen, stílusosan válaszolta meg, az egyénisége legjavát mutatva meg. A kérdések során nem egy idealizált kép, hanem egy kortárs költő hús-vér portréja rajzolódott meg valós esztétikai és hétköznapi problémákkal. A beszélgetés érdekességét jelezte, hogy az óra végeztével sokan maradtak még és tettek fel további kérdéseket.

            A nehézségek ellenére jól sikerült útról számolhatunk be mind emberi, mind szakmai értelemben. Mi úgy éreztük sikerült valamit megmutatni a versek kortárs és örök tulajdonságaiból, ahogyan KAF-nak is sikerült megmutatnia, hogyan is néz ki egy költő élete a XXI. században. A felvett kapcsolatnak reméljük lesz folytatása, mert hogy igény és szükség volna rá, az biztos!