A posztmodern
mesekönyvek képi és verbális narratívái igencsak izgalmas terepet kínálnak a digitális kor olvasói számára nemcsak értelmezési, hanem tapasztalatszerzési
szempontból is. Ezek a könyvek alaposan megdolgoznak bennünket mind képi
világukat mind szövegeiket tekintve.
A sokszor társszerzővé előlépett olvasó
kalandjait számos metafikciós eszköz biztosítja az első borítótól a hátsóig.
Nincs hátradőlés, nincs pihenés: keményen meg kell küzdenünk azért, hogy a történet
- no és persze az egész könyv úgy, ahogy van - valóban a „miénk” legyen. Mik
ezek az eszközök és hogyan működnek? Erre keressük a választ Izom Ozival néhány
angol, amerikai és skandináv mesekönyv bevonásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése