Kortárs irodalmat az iskolákba! III.

A HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum ebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával olyan programot indíthatott be, amely egyrészt hiánypótló, másrészt mindenképpen folytatásra érdemesnek tűnik, a projekt sikerét látva. 

Öt helyszínen kerül megrendezésre a Kortárs irodalmat az iskolákba! sorozatunk (a pályázat kiírása szerint hátrányos helyzetű és határon túli intézményekben), ahol egy-egy kortárs művet kiválasztva a szakértői delegáció iskolásokkal dolgozza fel a szövegeket alternatív irodalom óra keretében, majd a szerző is meglátogatja a csoportot. Nincs nagyobb lehetőség annál, mint ami mindannyiunk rendelkezésére áll, vagyis az olvasók, a jó könyvek és a jó szerzők. 

Szakértőink és szerzőink nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a kidolgozásba és a megvalósításba, amit most szeretnénk veletek is megosztani, reméljük tetszeni fog!

Újabb állomás

Beregszász -  Bethlen Gábor Magyar Gimnázium

Szakértők: Porogi Dorka, Tarr Feri

Szerző: Kovács András Ferenc

Kárpátaljáról és az ott élő magyarság nehéz helyzetéről az utóbbi időben sajnos többször is lehetett hallani. A nyelvtörvény, a 12. évfolyam eltörlése pedig csak tovább nehezíti a helyi magyar nyelvű iskolák helyzetét, még az 50%-ában magyarok lakta, 25 ezer fős Beregszászon is. Azonban a tehetséggondozással is büszkélkedő, 280 diákkal bíró Bethlen Gábor Gimnázium a béke szigetének számít, ahol a kiváló és abszolút naprakész magyar tanároknak, a lelkes, érdeklődő diákságnak, no meg Kovács András Ferencnek és az ő Egerek könyvének hála egy nagyon jó hangulatú találkozásnak voltunk részesei.

            Beregszász mindössze 6 kilométerre található a magyar határtól. Meglátogatni azonban nagy utazás mind időben, mind térben. Kifelé menet 45 perc, visszafelé jövet majd 3 óra várakozást jelent a határátlépés, cirill betűs, kizárólag ukránul kiírt tájékoztatókkal, érthetetlenül kaotikus szisztémával. Ráadásul a határt átlépve azonnal érezhető a különbség minden tekintetben (utak, autók, arcok, épületminőségek, stb.). Ez mindannyiunkat kellően megviselt, Kovács András Ferencet – azaz KAF-ot – kifejezetten a 30 évvel ezelőtti román állapotokra emlékeztetett. Ezek után nagy könnyebbséget és felüdülést jelentett megérkezni a szépen felújított – mágneskártyával megközelíthető - Bethlen Gimnáziumba, ahol Szabó Árpád igazgató úr, valamint az iskola magyar tanárnői fogadtak minket nagy szeretettel, kávéval, ebéddel. Tőlük megtudtuk, hogy sajnos az iskola diáksága egyre csökken, sok ellenőrzés éri őket a minisztériumtól, azonban mindezek mellett az iskola diákságának 97%-a tanul tovább a gimnáziumot követően. Az iskola természetesen mindenben megfelel az ukrán törvény előírásainak, azonban igyekszik tartani magát a magyar rendszerhez is. (Olyannyira, hogy például az iskolában nem is a helyi időt, hanem a magyar időt tartják számon, ami némiképp meg is borította a programunkat.) Előzetes egyeztetés alapján igyekeztünk mindezt könyvekkel is segíteni, különös köszönet illeti ebben a Holnap Kiadót, akik tankönyvekkel, valamint történelmi tárgyú könyvekkel gazdagították az iskola könyvtárát.

A megismerkedés után Porogi Dorka a helyi 4. A és B – azaz magyar rendszer szerinti 8.-osoknak -, míg Tarr Feri a helyi 3. A és B osztályoknak tartott egy-egy rendhagyó irodalom órát. Előbbi összesen 34, míg utóbbi 47 gyereket jelent. Az irodalomóra célja Kovács András Ferenc nyelvjátékainak, formanyelvének felfedezése volt. Ennek érdekében az Egerek könyve című kötet két versével foglalkoztunk behatóbban, a Futokoda Cukijó, a japán csodaegér, valamint a Cin Cao és Cung Ce című versekkel. Mindkét vers jellemzője, hogy az adott nyelvet megidéző, magyarul is értelmes, mégis hangutánzó, hangfestőnek tűnő szavakból épül fel. Ennek megfelelően nagyon erős mindkét vers formája, előbbi versszakai haikukként is értelmezhetők, míg utóbbi – mint KAF-tól megtudtuk – „kínai 10-es” versképletben íródott, ugyanakkor többedszeri olvasás után felfejthető mindkét versben egy kedves történet is. Ebből kiindulva az óráinkat úgy kezdtük, hogy az osztályt 6 csoportba osztottuk aszerint, ki ért egyet az adott, úgy általában a versekkel kapcsolatban megfogalmazott állításokkal (pl.: A versek célja az érzelemkifejezés; A versolvasás segít az életben való boldogulásban; A dalszövegek is lehetnek versek; stb.) Ezt követően minden csoport megkapta a Futokoda Cukijó című verset sorokra szabdalva és a feladat az volt, próbálják meg sorrendbe rakni. A megoldások meghallgatása után arról beszélgettünk, mennyiben tud a vers formája szervezőerő lenni. Ezt követően a Cin Cao és Cung Ce című verset kapták meg a csoportok, azonban itt két különböző feladattípust adtunk az egyes csoportoknak. Egyes csoportoknak a nem megtördelt verset kellett sorokba tördelniük, míg a többi csoportnak a rímeket behelyettesíteni. Ennek kapcsán lehetett arról beszélgetni, hogy egész a középkorig nem használtak sorokat, csak a versforma adta a versek szerkezetét. A tárgyalt két verset dicséri, hogy a diákok elég jól ráéreztek a felépítésükre és sok szempontból sikerült rekonstruálniuk. Miután ezen túl voltunk, elárultuk, hogy ezeket a verseket Kovács András Ferenc írta. Sőt, azt is elárultuk, hogy ő itt van az iskolában és a következő órában vele lehet majd beszélgetni, tőle lehet kérdezni. Ezért arra kértük a diákokat, hogy írjanak össze csoportonként kérdéseket, amiket olvasva KAF majd tud válaszolni.

Egy kisebb szünetet tartva következett a beszélgetés KAF-fal, ami igazán jól sikerült. A kérdések nagy része a két vers kapcsán arra vonatkozott, hogy hogyan és mióta ír verset, kötődik-e ezekhez a kultúrákhoz? A kérdések egy kisebbik része persze vicceskedő volt – hol és hanyadikon lakik, van-e kutyája, mi a bankszámlaszáma -, ugyanakkor felmerültek komoly, közéleti kérdések is, például hogy mit gondol a Holocaustról vagy éppen a Soros-tervről? KAF ezeket nagyon szépen, kedvesen, stílusosan válaszolta meg, az egyénisége legjavát mutatva meg. A kérdések során nem egy idealizált kép, hanem egy kortárs költő hús-vér portréja rajzolódott meg valós esztétikai és hétköznapi problémákkal. A beszélgetés érdekességét jelezte, hogy az óra végeztével sokan maradtak még és tettek fel további kérdéseket.

            A nehézségek ellenére jól sikerült útról számolhatunk be mind emberi, mind szakmai értelemben. Mi úgy éreztük sikerült valamit megmutatni a versek kortárs és örök tulajdonságaiból, ahogyan KAF-nak is sikerült megmutatnia, hogyan is néz ki egy költő élete a XXI. században. A felvett kapcsolatnak reméljük lesz folytatása, mert hogy igény és szükség volna rá, az biztos!

Kortárs irodalmat az iskolákba! - II.

A HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum ebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával olyan programot indíthatott be, amely egyrészt hiánypótló, másrészt mindenképpen folytatásra érdemesnek tűnik, a projekt sikerét látva. 

Öt helyszínen kerül megrendezésre a Kortárs irodalmat az iskolákba! sorozatunk (a pályázat kiírása szerint hátrányos helyzetű és határon túli intézményekben), ahol egy-egy kortárs művet kiválasztva a szakértői delegáció iskolásokkal dolgozza fel a szövegeket alternatív irodalom óra keretében, majd a szerző is meglátogatja a csoportot. Nincs nagyobb lehetőség annál, mint ami mindannyiunk rendelkezésére áll, vagyis az olvasók, a jó könyvek és a jó szerzők. 

Szakértőink és szerzőink nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a kidolgozásba és a megvalósításba, amit most szeretnénk veletek is megosztani, reméljük tetszeni fog!

2. állomás

Tiszabő -  Magyar Máltai Szeretetszolgálat Tiszabői Általános Iskola

Szakértők: Szekeres Niki, Tarr Feri

Szerző: Kertész Erzsi

A 2000 lelkes Tiszabő egyes források szerint Magyarország legszegényebb települése, más források szerint vannak még nehezebb sorsú települések. Az mindenesetre biztos, hogy a több százmilliós adósággal küzdő település nagyon nehéz helyzetben van. A magas munkanélküliség miatt a 320 tanulóból álló helyi általános iskola diákjai nehéz családi háttérrel rendelkeznek, legtöbbjük számára az iskolai keretek jelentik a biztonságot, a tanulás pedig a kitörési lehetőséget. Izgalmas feladatnak és lehetőségnek bizonyult tehát kortárs irodalommal megismertetni az iskola két 4. osztályát, akikkel Kertész Erzsi Göröngyös Úti Iskola – Helló felség! című könyvét dolgoztuk fel.

A könyv alapszituációja, hogy az osztályba új tanuló érkezik, mégpedig Csuda Gábor személyében, aki palástban és koronában jár, magát királynak tartva. A pikírt megjegyzéseket magabiztosan hárító Gábort azonban az igazgatónő kényszerválasztás elé helyezi, vagy megszabadul a „jelmezétől” vagy újabb iskola után nézhet. Gáborról ráadásul időközben az is kiderül, hogy „középsúlyos diszlexiás”, azaz keveri a betűket és az olvasással, írással is hadi lábon áll. A könyv természetesen számos további szituációt és érdekes kérdést tartalmaz, azonban mi e három mozzanat köré építettük foglalkozásunkat.

Egy egyszerű jégtörő játék után 3 csoportba osztottuk az osztályokat, akiknek az első helyzettel, azaz az új tanuló érkezésével kapcsolatban kellett gondolatokat megfogalmazniuk. Az egyik csoportnak Csuda Gábor, a másiknak az osztályfőnök, míg a harmadiknak az osztály szemszögéből. Az igazgatónő utasítását szintén ebből a három szemszögből vizsgáltuk meg, ekkor azonban a nézőpontok rotálódtak, ahogyan a harmadik helyzetnél is, mikor kiderül, hogy Gábor nem tud rendesen olvasni.

A diákok nyitottsága, kedvessége, érdeklődése, a szituációk ismerőssége az első pillanattól fogva működőképessé tette ezt az egyszerű alapötletet. Sokkal inkább jelentett nehézséget a megszólalástól, vélemény-kifejezéstől való félelem. Amikor „csak úgy” kellett beszélgetni, az nem jelentett semmi problémát, míg a keretezett beszélgetés a legtöbb gyereket láthatóan nehéz feladat elé állította. Érdekes tapasztalat volt, hogy a csoportok mintha azt keresték volna, vajon mi a „jó” válasz? Ennek megfelelően elmondták a „helyes”-nek tűnő válaszokat (az osztály feladata segíteni Gábort, nem csúfolni; Gábor feladata az lenne, hogy gyakoroljon, stb.), amikor azonban arra került a sor, hogy ezt az ő valóságos helyzetükkel vessük össze, akkor rögtön más válaszokat kaptunk. Az elméleti tudás és a gyakorlat tehát élesen különvált. Ugyanakkor érdekes tapasztalat volt, hogy a legtöbben úgy gondolták, Gábornak le kellene vennie a palástot és koronát, hiszen azzal magát megkülönbözteti a többiektől, magát az osztály fölé helyezi, ilyenformán érthető az igazgatónő kérése.

Az izgalmas és tanulságos beszélgetések után két nappal, február 14-én tértünk vissza a két osztályhoz, immár az írónővel, Kertész Erzsivel együtt. A beszélgetést úgy moderáltuk, hogy a gyerekek négy típusú kártyát kaptak, ami négy különböző típusú kérdést jelentett: az írónővel, az írással mint szakmával, a könyv történetével, illetve a könyv karaktereivel kapcsolatos kérdést. A beszélgetés jó hangulatban telt, noha a gyerekek eleinte nehezen tudtak kérdezni, hiszen mind a helyzet, mind a kérdések jellege távol állt az ő mindennapi rutinjuktól. Így inkább az vezetett sikerre, amikor mi kérdeztünk vissza és párhuzamosságokat keresve, az ő hátterükbe belelátva tudtunk beszélgetni a könyvről, az írásról mint olyanról, illetve a felmerült problémákról. Nagy élményt jelentett számunkra, hogy az egyik osztályban ketten is elmondták saját meséjüket, amiben a szegénység központi szerepet kapott. Az egész beszélgetés alatt azt éreztük mindhárman, hogy a válaszok és kérdések mögött komoly történetek és tapasztalatok állnak, ami szó szerint élővé tette az irodalmat. Mindemellett nagy élményt jelentett megismerni a két osztály tanítónőjét, illetve az iskolában dolgozó Tasi Krisztina iskolapszichológust, szociális munkást, akik munkájukat hihetetlen alázattal és odaadással végzik a legmagasabb fokon.

Lévén február 14-e, azonban nem csak sok szeretetben volt részünk, hanem a Könyvadományozás Nemzetközi Világnapja alkalmából, a Cerkabella Kiadó nagyvonalúságának hála mindkét osztályt meg tudtuk ajándékozni egy-egy dedikált példánnyal, illetve a sorozat második részével abban a reményben, hogy a nem is olyan távoli jövőben folytathatjuk majd az elkezdett beszélgetést.

Szulyovszky Sarolta képei a 2018-as Olasz Illusztrátorok Társasága Annual című katalógusában

A Csodaceruza folyóirat 2017-es novemberi, színházi lapszámában jelent meg Szulyovszky Sarolta két illusztrációja Hany Istók legendája kapcsán. 

Hany Istók a magyar legendárium különös figurája, ő a mi kétéltű emberünk és egyben Mauglink, akit 1974 márciusában a kapuvári halászok fogtak ki a Hanság mocsaras, lidérces lápi világából. Hogy a közel tízéves gyereknek valóban voltak-e úszóhártyái, és kettős szemhéjat is adott neki a vízi élet, máig kérdéses maradt, de a sok-sok rejtély mindenképpen inspirálóan hat ma is. Jókai Névtelen vár című regényének izgalmas szereplőjeként már a XIX. századi irodalmat sem hagyta érintetlenül, az elmúlt években pedig a Nemzeti Színház dolgozta fel e különös történetet Éden földön című előadásában. A Csodaceruza színházi száma kapcsán születtek meg Szulyovszky Sarolta egyedi és különleges képei az előadás, és főképpen Hany Istók legendája nyomán. 

Az Olasz Illusztrátorok Társasága (Autori di Immagini) mindkét képet beválogatta a 2018-as évkönyvébe. A katalógus az olasz és Olaszországban élő (külföldi) illusztrátorok Itáliában, vagy külföldön megjelent munkáinak legjavából áll össze. A katalógus a 2018-as Bolognai Könyvvásárra jelenik meg, bemutatója is ott kerül megrendezésre, majd több, nagy kiállítás (Milánó, Velence és remélhetőleg más városok) látja vendégül az illusztrációkat.  

http://www.autoridimmagini.it/annual/ 

Itt jelenleg csak a 2017-es válogatás látható, de nemsokára felkerülnek a 2018-as illusztrációk is. 

Nagy örömmel gratulálunk Szulyovszky Saroltának!

Kortárs irodalmat az iskolákba!

A HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum ebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával olyan programot indíthatott be, amely egyrészt hiánypótló, másrészt mindenképpen folytatásra érdemesnek tűnik, a projekt sikerét látva. 

Öt helyszínen kerül megrendezésre a Kortárs irodalmat az iskolákba! sorozatunk (a pályázat kiírása szerint hátrányos helyzetű és határon túli intézményekben), ahol egy-egy kortárs művet kiválasztva a szakértői delegáció iskolásokkal dolgozza fel a szövegeket alternatív irodalom óra keretében, majd a következő alkalommal a szerző is meglátogatja a csoportot. Nincs nagyobb lehetőség annál, mint ami mindannyiunk rendelkezésére áll, vagyis az olvasók, a jó könyvek és a jó szerzők. 

Szakértőink és szerzőink nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a kidolgozásba és a megvalósításba, amit most szeretnénk veletek is megosztani, reméljük tetszeni fog!

1. Állomás

Pozsony -  Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium 

Szakértők: Várnai Zsuzsa, Szekeres Niki

Szerző: Dániel András

Február 6-án reggel az iskola 3. osztályát látogattuk meg, ahol Dániel András És most elmondom, hogyan lifteztem című könyvét mutattuk be a gyerekeknek. A Pozsonyi Pagony kiadónak hála könyvekkel érkeztünk (amelyek azóta az iskola könyvtárában és a gyerekek osztályában díszelegnek), és ahogy elkezdtünk mesélni, azonnal kialakult két csoport a két szakértő körül, így könnyebben ismerkedhettünk a könyvvel. Dániel András kötete rengeteg olyan finomságot rejt magában, amire a gyerekek azonnal vevők voltak, és - talán nem meglepő módon - hasonlóan alakult a két csoport beszélgetése, mert a szöveg és a kép vezette a szakértőket is. 

A témák, amik jellemzően felmerültek:

- mit lehet megtenni egy könyvben? át lehet húzni a címet és átírni? fura figurákat rajzolni a lapra, akiknek konkrét köze nincs az alapmeséhez? 

- mit lehet megtenni egy könyvvel? lehet fordítva is olvasni? nem a megszokott formában olvasni? 

- lehet képeket is olvasni? 

- milyen olvasási élményt okoz, ha találkozunk a történet a történetben jelenséggel? 

- milyen érzés, ha elvágyódunk az oviból? az iskolából? ki szeret aludni délután és ki nem? milyen érzés, ha nem tudunk aludni a kötelező csendes pihenőn? hova mennénk, ha mi is fognánk egy légi taxit? 

A foglalkozás második részében ( az alapötletet a Deák 17 Galéria It's Always Tea Time című kiállításához kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozás adta, köszönjük nekik! ) négy csoportra osztottuk a társaságot. Segítőink is akadtak, a negyedikes tanító néni előző osztályából érkeztek a hetedikes lányok, akikre nagy szükség volt, hiszen a kötetből ihletődő kézműves foglalkozás keretében kis könyveket készítettünk. Minden csoport megtervezte a kiválasztott könyvfigurához kapcsolódó lakását, amely szuperötletes módon végül kis könyvvé csomagolható össze. 

Ehhez szükség volt mindenféle eszközre, mintás papírokra, filcre és filcanyagra, ragasztóra, ollóra és még sorolhatnánk (ha valaki szeretne otthon is ilyen izgi dolgokat készíteni, erősen ajánlott az ikeás katalógusok nem kidobása, emellett hosszas ötletelés után többek között a kreatív boltok kifosztása lett a megoldás, illetve az otthon fellelhető holmik újrahasznosítása), de a gyerekek másfél órán keresztül, fáradhatatlanul és meglepő lelkesedéssel oldották meg a feladatot. 

Másnap reggel Dániel András is megérkezett, csatlakozott hozzánk még a 4. osztály, de a szerzőnek ez egy pillanatig sem okozott gondot. Egy pendrive és némi technikai apparát támogatásával, képek és rajzok segítségével bemutatta, milyen is a szerző, hogyan és honnan szedi ötleteit, milyen állomásai vannak egy könyv elkészülésének. 

Az már külön bónusz, hogy a szerző fáradhatatlanul dedikált, a csoportok saját készítésű, kis könyv-lakásaiba mindbe került egy különleges Dániel András figura, és ezen kívül még mindenki vihetett haza egyéni darabkákat is. És végül azt is megmutatjuk, hogy tűnt el a szerző a fejek között... 

Mire jó a kötelező olvasmány? Mit ajánlanak a szakértők? - V.

Két kérdést tettünk fel a HUBBY kortárs gyerekirodalmi konferencia előadóinak. 

Az egyik, hogy mire való a kötelező olvasmány, a másik pedig egy ennél jóval konkrétabb kér(d)és: ajánljanak különböző korosztályoknak egy-egy olyan kortárs külföldi vagy magyar könyvet, ami szerintük igazán jó könyv, és amit tényleg kár lenne lehagyni az olvasmánylistákról. 

A válaszok azt mindenképpen igazolták, hogy a kötelező olvasmány, mint fogalom nemcsak revideálásra, hanem már önmagában is tisztázásra szorul, a könyvajánlókban pedig jobbnál jobb könyvek közül csemegézhetnek az olvasók! 

Lombosi Anikó vagyok, magyartanár, drámapedagógus. Több mint 25 éve tanítok a pápai Tarczy Lajos Általános Iskolában. Gyerek-és ifjúsági irodalmi szakember képzést végeztem 2016-ban.



1. Mire való a kötelező olvasmány?

      Arra, hogy a mai gyerekek se felejtsenek el olvasni, gondolkodni, érezni. Hogy közösen gondolkodjunk valamilyen problémáról, hogy együtt nevessünk, vagy épp sírjunk. Hogy nagyon sokat tanuljak a gyerekektől.2. Mit ajánlasz a különféle korosztályokból

egy alsósnak: a Csimota Kiadó -Tolerancia-sorozata, Gimesi Dóra-Csomótündér

egy felsősnek: Kollár Árpád -A völgy, írta Tárkony , Lois Lowry –Emlékek őre, Tasnádi István- A kőmajmok háza,

egy gimisnek: Laboda Kornél - Mátépontindul, Janne Teller - Semmi

egy szakiskolásnak: Mészöly Ágnes - Darwin-játszma

Tyukászné Kerekes Petra vagyok. 1988.04.25-én születtem. Alsós tanítóként dolgozom a pécsi Ciszterci Nevelési Központban.

1. Mire való a kötelező olvasmány?

Alapvetően nem szeretem ezt a kifejezést, mert benne van a „kötelező” szó. Így már a gyerek egy olyan előítélettel áll neki az adott könyvnek, ami miatt nagyon nehéz azt várni Tőle, hogy élvezettel, várakozással forduljon a műhöz. Úgy gondolom, jobb eredményt érünk el, ha a gyerek több mű közül választhat egy adott témakörön belül. Így megadjuk neki azt az érzetet, hogy ő dönthet.

2. Mit ajánlasz a különféle korosztályokból

egy alsósnak: Nyulász Péter: Helka

egy felsősnek: Mészöly Ágnes: Hanga és Várkony

egy gimisnek: Mészöly Ágnes: Darwin-játszma

egy szakiskolásnak: Patrick Ness: Kés a Zajban

Mire jó a kötelező olvasmány? Mit ajánlanak a szakértők? - IV.

Két kérdést tettünk fel a HUBBY kortárs gyerekirodalmi konferencia előadóinak. 

Az egyik, hogy mire való a kötelező olvasmány, a másik pedig egy ennél jóval konkrétabb kér(d)és: ajánljanak különböző korosztályoknak egy-egy olyan kortárs külföldi vagy magyar könyvet, ami szerintük igazán jó könyv, és amit tényleg kár lenne lehagyni az olvasmánylistákról. 

A válaszok azt mindenképpen igazolták, hogy a kötelező olvasmány, mint fogalom nemcsak revideálásra, hanem már önmagában is tisztázásra szorul, a könyvajánlókban pedig jobbnál jobb könyvek közül csemegézhetnek az olvasók! 

Pásztor Csörgei Andrea vagyok, 1976. 01. 20-án születtem, a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium könyvtár- és drámapedagógusa, az EKE-OFI Mikkamakka című gyereklapjának a főszerkesztője, a Kaméleon Olvasóklub pedagógia vezetője vagyok, emellett szabadúszó szerkesztőként is dolgozom.

1. Mire való a kötelező olvasmány? 

Jó lenne, ha eleve nem lenne "kötelező olvasmány", hanem közös olvasmányok, személyre szabott ajánlott olvasmányok lennének. És ezek elsősorban olyan művek közül kerülnének ki, amelyek megérintik a diákokat, olvasásra sarkallják őket, gondolatokat, kérdéseket fogalmaznak meg bennük.

2. Mit ajánlasz a különféle korosztályokból

egy alsósnak: 

1-2. osztály - Szegedí Katalin: Lenka/Palkó

3.4. osztály - Kertész Erzsi: ÁllatkávéZoo

egy felsősnek: Seita Parkkola - Pára
egy gimisnek: Szívlapát (versgyűjtemény)
egy szakiskolásnak: Shioban Down - A londoni óriáskerék rejtélye

Csájiné Knézics Anikó vagyok, 1963.08.05-én születtem, mesterpedagógus vagyok és vezető tanítóként dolgozom a Budapesti  Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban. Emellett a Tanítók Egyesülete elnöke vagyok, és tankönyvíró...

1. Mire való a kötelező olvasmány? 

Nem szeretem kötelező olvasmánynak nevezni! Pont az a lényege a válaszható irodalomnak, hogy élményt adjon, hogy kikapcsoljon, hogy elgondolkodtasson, hogy esetlegesen problémákra megoldást adjon. Mindamellett fejleszti a képzelőerőt, a szókincset.

2. Mit ajánlasz a különféle korosztályokból

egy alsósnak: 

1-2. osztály - Fésüs Éva: Csupafül 

3.4. osztály - Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

egy felsősnek: Frank Márton : A világ peremén ( Páratlanok 1.)
egy gimisnek: Wolfgang Herndorf: Csikk
egy szakiskolásnak: Patrick Ness: Szólít a szörny

Gombos Péter vagyok, 1973. 08. 22-én születtem. Egyetemi oktatóként, kutatóként dolgozom a Kaposvári Egyetemen. Fő kutatási területeim: gyermekirodalom, olvasáspedagógia. A Magyar Olvasástársaság (HUNRA) alelnöke vagyok.

1. Mire való a kötelező olvasmány? 

A diák értő, a művet élvező befogadója legyen az adott regénynek. 

2. Mit ajánlasz a különféle korosztályokból

egy alsósnak: Lázár E.: Szegény Dzsoni és Árnika

egy felsősnek: Luke és Jon
egy gimisnek: Szólít a szörny
egy szakiskolásnak: L. Lowry: Az emlékek őre

Mire jó a kötelező olvasmány? Mit ajánlanak a szakértők? - III.

Két kérdést tettünk fel a HUBBY kortárs gyerekirodalmi konferencia előadóinak. 

Az egyik, hogy mire való a kötelező olvasmány, a másik pedig egy ennél jóval konkrétabb kér(d)és: ajánljanak különböző korosztályoknak egy-egy olyan kortárs külföldi vagy magyar könyvet, ami szerintük igazán jó könyv, és amit tényleg kár lenne lehagyni az olvasmánylistákról. 

A válaszok azt mindenképpen igazolták, hogy a kötelező olvasmány, mint fogalom nemcsak revideálásra, hanem már önmagában is tisztázásra szorul, a könyvajánlókban pedig jobbnál jobb könyvek közül csemegézhetnek az olvasók! 

Vinczellér Katalin vagyok, 1973-ban születtem. Magyar - média szakos gimnáziumi tanárként dolgozom, emellett jelenleg a Pagony&Tilos az Á könyvkiadó munkatársa is vagyok.

Minden olvasmány (tehát jó esetben a nem túl szerencsés "kötelező" jelzővel ellátott is) alapvetően élményszerzés, kibillentés a saját rendszerből, gondolkodásra inspirálás, esetleg valamilyen tudásanyag bővítésével összefüggések felismerése.

1. Mire való a kötelező olvasmány? 

Minden olvasmány (tehát jó esetben a nem túl szerencsés "kötelező" jelzővel ellátott is) alapvetően élményszerzés, kibillentés a saját rendszerből, gondolkodásra inspirálás, esetleg valamilyen tudásanyag bővítésével összefüggések felismerése.

2. Mit ajánlasz a különféle korosztályokból

("Nehéz általánosságban ajánlani, de ha nincs előismeretem, csak előfeltevésem, akkor...")
egy alsósnak: Janikovszky Éva - Málnaszörp és szalmaszál

egy felsősnek: Időfutár sorozat
egy gimisnek: Laboda Kornél - mátéPONTindul
egy szakiskolásnak: Anna Woltz - Black box 

Varga Betti vagyok, 1986. 05. 21-én születtem, és bár kezdetben mást gondoltam, tanárként találtam meg a helyem. Egy budapesti gimnáziumban tanítok, mellette sokat szervezek a Fiatal Írók Szövetsége elnökségi tagjaként, kritikákat, cikkeket írok. 

1. Mire való szerinted a kötelező olvasmány? 

Arra, hogy legyen közös nyelve a különböző generációknak, amely erősíti a különböző közösségek összetartozását. Pedagógus vagyok, kicsit elitista is, így szükségszerűen hinnem kell, hogy a kötelezők valók valami szépre, fontosra. Hogy aztán még mit lehet kezdeni velük - vagy egy-egy konkrét művel , az az adott osztály és a tanáruk ügye.

2. Mit ajánlasz a különféle korosztályokból

egy alsósnak: Kortárs gyerekverseket minden mennyiségben, tele zenével, például Kányádi Sándort, Kovács András Ferencet.

egy felsősnek: Kortárs gyerekverseket minden mennyiségben, akár olyanokat is, amikben már kevesebb a zene.

egy gimisnek: Kortárs gyerekverseket minden mennyiségben. (De hogy legyen konkrét könyv is: az osztályaimban a legerősebb hatása Szergej Szedov Anyukamesék c. kötetének volt.) 

egy szakiskolásnak: Kortárs gyerekverseket minden mennyiségben.

Hansági Ágnes - mindenekelőtt magyartanár, irodalomtudós; egyetemi docens; Jókai Mór, az irodalmi kánonok és az irodalmi szövegek, az irodalmi kommunikáció működésének kutatója; tehetséggondozási szakértő.

1. Mire való szerinted a kötelező olvasmány? 

A kötelezőknek elvileg két funkciójuk volna: hogy megszerettessék az olvasást és megismertessék a felnövekvő generációkkal a magyar irodalmi örökséget, azt a nyelvi kultúrát, amelybe beleszülettek, és amely nemcsak a kommunikációs, nyelvi, de gondolkodási készségeiket, önértelmezésüket is segítené fejleszteni, alakítani.  Hogy a kettőből mi teljesül, az már más kérdés. Maga a "kötelező olvasmány" alkalmatlan és félrevezető kifejezés: éppen arra a megrögzött hibára utal, amelynek köszönhetően a legnagyobb magyar klasszikusok kerülnek időről időre "pellengérre". Egy bizonyos életkor alatt csak a gyerekponyva az, amit önállóan, egyedül is el tudunk olvasni. A magyar irodalom "aranytartaléka", azok a klasszikus, fontos szövegek, amelyek kulturális örökségünk legfontosabb részét képezik, és amelyeknek köszönhetően büszkék lehetünk arra, kik is vagyunk, nem ismertethetőek meg úgy a gyermekekkel vagy fiatalokkal, hogy a kezükbe nyomjuk őket, aztán boldoguljanak, ahogyan tudnak. Az iskolában persze van szerepe az önművelésnek, de a legfontosabb szereplő mégiscsak a magyartanár, aki megmagyaráz, rávilágít, kedvet csinál. Miért nem beszélünk inkább arról, hogy ezt hogyan kell? 

2. Mit ajánlasz a különféle korosztályoknak?

(ajánlok, de inkább csak korosztályonként, kicsit másképp) 

harmadik-negyedikeseknek: Elekes Dóra: Dettikéről és más istenekről; Szabó Borbála - Varró Dániel: Líra és epika

nagyobb kamaszoknak: Totth Benedek: Holtverseny, Mészöly Ágnes: Darwin-játszma