Meg kell mutatnunk, hogyan élhetünk harmóniában együtt – az IBBY felhívása

Az IBBY 35., az új-zélandi Aucklandben megrendezett világkongresszusán az alábbi felhívást fogalmazta meg minden, a gyermekirodalommal foglalkozó szervezet és személy számára.

Az IBBY felhívása

 Hatvan éve követi a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa azt a gondolatot, hogy a könyvek hidat építenek az emberek között. A könyvek szárnyakat adnak és lerombolják a falakat, amiket a félelem és a meg nem értés épít.

 Ez a munka ugyanannyira fontos és releváns ma, mint hatvan éve, különösen most, amikor a világ számos pontján annyi gyerek zavaros körülményekkel találkozik a maga életében. Globális válságban élünk és az IBBY megingathatatlanul támogatja mindazokat, akik a békéért és az egymás közötti megértésért dolgoznak. Hisszük, hogy minden gyereknek joga van olvasni és teljes szívvel támogatjuk a Gyermekjogok Nemzetközi Egyezményének alapelveit.

 Az IBBY elkötelezett abban, hogy segítse a nehéz sorsú gyerekeket, legyenek akár menekültek Európában, Afrikában, a Közel-Keleten, Ázsiában, Óceániában, Észak-Amerikában vagy Latin-Amerikában. Az IBBY a megoldást keresi. Számos IBBY-projekt van, többek között a Silent Book program, könyvcsomagok vagy a könyvtárhálózat terjesztése, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy ezek a gyerekek feldolgozhassák a traumákat, amelyek érték őket.  Meg kell mutatnunk ezeknek a gyerekeknek szintén azt is, hogy a világ különböző közösségei hogyan képesek arra, hogy üdvözöljék új szomszédaikat és harmóniában éljenek együtt. Szilárdan hisszük, hogy a mesék és a könyvtárak elősegítik ezt a megkerülhetetlen lépést. 

  A mai napon minden szakmabelit, aki a gyermekirodalom területén dolgozik, arra kérünk, hogy csatlakozzon és cselekedjen annak érdekében, hogy megoldást találjunk arra, hogyan segítsünk a gyerekeknek és fiataloknak, akik a jelenlegi nehéz körülményektől szenvednek.

Az IBBY 35. Világkongresszusa
Auckland, Új-Zéland
2016. augusztus 21.

A felhívás szövege itt olvasható el eredetiben

Kisfilmen az IBBY 2016-os Honour Listje

2016. augusztus 19-én az IBBY éves kongresszusán bemutatták az IBBY Honour List-re beválogatott könyveket: a listára 173 könyv került fel 48 nyelven 57 országból, köztük magyar könyvek is. A magyar díjazottakról további információk itt olvashatók.

Útra keltek a magyar gyerekkönyvek

Az elmúlt hetekben a HUBBY szervezésében két nemzetközi program keretében is küldtünk könyveket a tengerentúlra.

Az IBBY mexikói szekciója Lewis Caroll Alice Csodaországban című könyve megjelenésének 150. évfordulója alkalmából nagyszabású kiállítást szervez, amelyhez a világ minden országából várnak Alice-kiadásokat. 

A HUBBY vezetősége rövid tanácskozás után két könyvet javasolt a gyűjteménybe: egy mait - Szegedi Katalin illusztrációival, és egy reprintet Kosztolányi Dezső különleges fordításában.

A másik projekt, amelyben a magyar gyerekkönyveket képviseltük egy hagyományos IBBY kezdeményezés. A Torontói Nemzeti Könyvtár 3 évtizede gyűjti azokat a gyerekkönyveket, amelyek olyan gyerekekhez vagy gyerekekről szólnak, akik valamilyen fogyatékkal élnek. 

Idén újra lehetőség nyílt jelölni könyveket arra a listára, amely kétévente bemutatja a kiemelkedő könyveket ebben a műfajban (kb. 50 könyv kerül kiválasztásra). A hírlevelünkben meghirdetett lehetőségre 3 pályázat érkezett, úgy döntöttünk mindhárom érdemes arra, hogy elküldjük Torontóba, hogy aztán a nemzetközi zsűri döntsön arról, felkerülhet-e valamelyikük a listára: 

az Autispektrum Egyesület Csillagbusz című könyve (szerző Dr. Stefanik Krisztina, illusztrálta Bartos Erika),

a Naphegy Kiadótól az Ez egy ilyen nap (szerző Mészöly Ágnes, illusztrálta Paulovkin Boglárka) és

a Magyar Napló Kiadó gondozásában megjelent Akik gyerekek maradnak (alkotók Papp-Für János, Mészöly Ágnes, Bódi Kati, Gerendás Péter).

Cao Wenxuan: kínai szerző nyerte el a legrangosabb gyermekirodalmi díjat

A szerző a bolognai könyvvásáron (Forrás: publishingperspectives.com)

A pekingi Cao Wenxuan író az első kínai szerző, aki elnyerte a Hans Christian Andersen díjat.
A díj a legrangosabbnak számít a területen – írja a BBC News. – Sokan kis Nobel-díjnak hívják.

A szerző, aki a pekingi egyetemen kínai nyelvet és gyermekirodalmat tanít, jól ismert név kínai irodalmi körökben, és több irodalmi díjat is elnyert hazájában.

 Különösen azon könyvei elismertek, amelyek az ötvenes-hatvanas években játszódnak vidéken, Kínában, és gyermekkori élményeit örökíti meg bennük.
A most 62 éves Cao roppant szegénységben nőtt fel Kína Jiangsu tartományában, ahol az apja iskolaigazgató volt.

Az egyik könyvében, amelyben gyermekkorára emlékszik vissza, azt írja, gyakran alig volt mit enniük.

,,A szülőfalum arról volt ismeretes, hogy nagy volt ott a szegénység. A családom napról napra nyomorgott."

,,Füvet gyűjtöttem a folyópartról. Anyám ezt wokban megpirította, és azt mondta, pirított zellert készít nekem belőle."
A Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY), amely kiosztja a Hans Christian Andersen díjakat, az írta: ,,...gyermekkora, bár anyagiakban szűkölködő volt, érzelmileg és esztétikai szempontból páratlan gazdagságot mutat" – ennek jelei pedig írásművészetében is fellelhetőek.

 Cao egyik legismertebb könyve, amely több fordításban is megjelent, 2005-ös kötete, a Bronze and Sunflower (Bronz és Napraforgó). Egy fiatal lány, Napraforgó történetét mondja el, akit művész apjával együtt vidéki földműves munkára kényszerítenek és kitelepítik őket. Ez sok millió kínai sorsa volt a hatvanas-hetvenes években.
 Összebarátkozik Bronzzal, a parasztfiúval, aki meggyőzi a családját arról, hogy fogadják be Napraforgót miután meghal az apja és vigyáz rá, amíg ő viszont írni és olvasni tanítja.
A kritikák kiemelték a történet alakítása mellett Cao lírikus prózáját is.

 Egy másik műve, a Straw Housees (Fűházak) 1997-ből egy falusi fiú, Sang Sang fejlődésregénye az általános iskola első hat osztályán át. Ez a regény is több díjat nyert Kínában, többek között a Nemzeti Irodalmi Díjat. ,,Folyékony, poétikus prózája őszinte, néhol nyers és gyakran melankolikus pillanatokat örökít meg" ˜– fogalmazott erről az IBBY.
Az interneten rengeteg honfitársa megosztotta már a hírt és a legtöbben örömüket fejezték ki annak hallatán, hogy Cao Wenxuan nemzetközi elismerés birtokosa lett. A kínai mikroblog oldalon, a Sina Weibo-n több blogger megírta, hogy szívesen olvasták gyerekkorukban Caot, akit az iskolai tananyagban is vettek.
 ,,A gyermekkor egyszerű emlékei" – írta az egyik Weibo felhasználó. –  ,,A mi nemzedékünk az ő művein nőtt fel."
(Forrás: http://www.bbc.com/news/world-asia-china-35965873)

Kein Kinderspiel! – német fordítói workshopok szeptemberben

Kép: Crown Publishing (etsy.com)

Kein Kinderspiel! címmel 2016. szeptember 4-től 9-ig tartja az Arbeitskreis für Jugendliteratur  (Ifjúsági irodalmi Munkacsoport) azaz a német IBBY-szekció  és a Robert Bosch Alapítvány a hetedik, éves workshopját német gyermek-és ifjúsági irodalomból külföldiek részére.
A jelentkezési határidő május 2.
További információk németül és angolul az alábbi weboldalakon találhatóak: www.jugendliteratur.org
 www.bosch-stiftung.de/brueckenbauer

Andersen-díj 2016 – előzetes

Mint ismeretes, 2016. április 4-én, az IBBY nemzetközi sajtótájékoztatóján hozzák nyilvánosságra az idei Andersen-díjas alkotók nevét.
Most pedig jöjjön egy videóelőzetes, amelyben megszólal az idei zsűri elnöke, Patricia Aldana és az idei díj várományosai – a szerzők: Lois Lowry (USA), Ted Van Lieshout (Hollandia), Cao Wenxuan (Kína), Mirjam Pressler (Ausztria) és Louis Jensen (Dánia);

valamint az illusztrátorok: Rotraut Suzanne Berner (Németország), Peyman Rahimizadeh (Irán), Marit Törnquist (Hollandia) és Suzy Lee (Korea).

Nemzetközi Gyerekkönyvnap 2016: Hol volt, hol nem volt

1967 óta Hans Christian Andersen születésnapján, április 2-án (vagy ahhoz közel eső napon)  ünneplik meg a Nemzetközi Gyerekkönyvnapot, amely a könyvolvasás szeretetét táplálja és a gyerekkönyvekre fordítja a figyelmet. 
Minden évben az IBBY más-más nemzeti szekciója számára nyílik lehetőség arra, hogy a Nemzetközi Gyerekkönyvnap támogatója legyen. Ők döntik el az ünnep témáját, ők kérik fel hazájuk egyik kiemelkedő szerzőjét arra, hogy fogalmazza meg az ünnep üzenetét a világ gyermekei számára, és felkérnek egy ismert illusztrátort arra, hogy plakátot tervezzenek az alkalomra. Ezeket az anyagokat aztán sokféleképp lehet hasznosítani az olvasás és a gyerekkönyvek népszerűsítésére. Sok szekcióban a Nemzetközi Gyerekkönyvnapot a média segítségével ünneplik és sokféle programot szerveznek az iskolákban, könyvtárakban, ahol arra is van lehetőség, hogy a gyerekek alkotókkal: szerzőkkel, illusztrátorokkal találkozhassanak. Sokan erre a napra pályázatokat vagy gyermekirodalmi díjátadó ünnepséget szerveznek.

2016-ban a Nemzetközi Gyerekkönyvnap támogatója Brazília. Idei témájuk: Once upon a time/ Hol volt, hol nem volt

Íme Ziraldo plakátja és Luciana Sandroni üzenete:



Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy... királyfi? Nem.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy könyvtár. És volt egy kislány, akit Luisának hívtak, és először járt könyvtárban. A kislány lassan lépkedett, és egy hatalmas gurulós táskát húzott maga után. Egyre csak ámuldozva nézett körbe: polcok és polcok, mind tele könyvvel... asztalok, székek, színes párnák, rajzok és plakátok a falakon.
 – Hoztam egy fényképet magamról  – mondta szégyellősen a könyvtárosnak.
 – Nagyszerű, Luisa! Kiállítom akkor az olvasójegyedet. Közben választhatsz egy könyvet. Kiválaszthatsz egy könyvet, amit hazavihetsz, rendben?
 – Csak egyet? – kérdezte Luisa csalódottan.
 Hirtelen megcsörrent a telefon, és a könyvtáros magára hagyta a kislányt azzal a nehéz feladattal, hogy válasszon egyetlen könyvet abból a könyvtengerből, ami ellepte a polcokat. Luisa körbehúzta a gurulós táskáját, és addig-addig kutatott, amíg megtalálta a kedvencét: a Hófehérkét. Egy keményfedeles kiadás volt, gyönyörű illusztrációkkal. A könyvvel a kezében megragadta a gurulós táskáját, és már útban volt kifelé, amikor valaki megkopogtatta a vállát. A kislány kishíján hanyatt esett a meglepetéstől: nem más, mint maga Csizmás Kandúr volt az, a könyvével a kezében, akarom mondani: a mancsában!
 – Örvendek, hogysmint? – kérdezte a macska tisztelettudóan. – Luisa, nem tudsz már amúgy is mindent ezekről a királyfis mesékről? Miért nem viszed el az én könyvemet, a Csizmás Kandúrt, ami sokkal mulatságosabb?
 Luisa a csodálkozástól elkerekedett szemmel azt sem tudta, mit feleljen.
 – Mi a gond? Elvitte a cica a nyelved? – viccelt vele a macska.
 – Tényleg te vagy a Csizmás Kandúr?!
 – Tényleg! Hús-vér valómban! Nos, akkor vigyél haza magaddal, és akkor mindent megtudsz az én történetemről Karabunkó márkival.
 A kislány annyira megdöbbent, hogy csak bólogatni tudott.
 A Csizmás Kandúr egyetlen varázssuhanással visszakerült a könyvbe, de ahogy Luisa elindult, valaki megint csak megbökdöste a vállát. Ő volt: "a bőre olyan fehér, mint a hó, az orcája olyan piros, mint a rózsa, a haja pedig olyan fekete, mint az ében." Tudjátok, ki volt az?
 – Hófehérke!? – mondta Luisa döbbenten.
 – Luisa, vigyél engem magaddal. Ez a kiadás – mondta a könyvre mutatva – a Grimm testvérek meséjének hű adaptációja."
 Mikor a kislány már épp arra szánta volna magát, hogy megint kicserélje a könyvet, Csizmás Kandúr feldühödött:
 – Hófehérke, Luisa már döntött. Menj csak vissza a hat törpédhez!
 – Hét törpém van! És még semmi nincs eldöntve! – kiáltotta Hófehérke dühtől vöröslő arccal.
 Mind a ketten a kislányra néztek, választ várva...
 – Nem tudom, melyiket vigyem. Legszívesebben mindet magammal vinném!
 Hirtelen, elég váratlanul, a legkülönösebb dolog történt: mindegyik mesehős kibújt a könyvéből: Hamupipőke, Piroska, Csipkerózsika és Rapunzel. Igazán hercegnős csapat.
 – Luisa, engem vigyél haza magaddal! – könyörögte mind.
 – Nekem csak egy ágyra lesz szükségem, hogy aludjak egy keveset – mondta ásítva Csipkerózsika.
 – Csak kábé száz évet, nem többet – gúnyolódott Csizmás Kandúr.
 Hamupipőke ezt mondta:
 – Kitakaríthatom a házadat, de este partim lesz a kastélyban, a...
 – ...a királyfival! – kiabálták mind.
 – Az én kosaramban kalács és bor van. Kértek belőle? – ajánlotta fel Piroska.
 Aztán még több mesehős jelent meg: a rút kiskacsa, a kis gyufaárus lány, a rendíthetetlen ólomkatona és a papírmasé ballerina.
 – Luisa, mi veled mehetünk? Mi Andersen mesehősei vagyunk – kérdezte a rút kiskacsa, aki igazándiból egyáltalán nem volt rút.
 – Meleg van a házadban? – kérdezte a kis gyufaárus lány.
 – Hohó, ha a te házadban kandalló van, akkor inkább maradjunk itt... – jegyezte meg a rendíthetetlen ólomkatona és a papírmasé ballerina.
 Ekkor pedig váratlanul egy hatalmas, szőrös farkas jelent meg, éles fogakkal, mindenki előtt:
 – A lompos farkas!!!
 – Nahát, farkas, milyen nagy a szád! – kiáltott fel Piroska megszokásból.
 Ezután pedig a lompos farkas kitátotta az óriási száját, és... Megevett valakit?
 Nem. Csak ásított egyet a fáradtságtól és azt mondta nagyon békésen:
 – Mindenki nyugodjon meg. Csak egy ötletet akartam adni. Luisa elvihetné a kezében a Hófehérkés könyvet, mi meg bebújnánk a táskájába, amelyik elég nagy mindannyiunknak.
 Mindenki egyetértett abban, hogy ez jó ötlet.
 – Jó lesz így, Luisa? – kérdezte a kis gyufaárus lány, aki vacogott a hidegtől.
 – Rendben! – mondta ő, és kinyitotta a táskáját.
 A mesehősök sorba álltak, hogy bemásszanak:
 – Először a hercegnők! – követelte Hamupipőke.
 Az utolsó percben a brazil mesehősök is megjelentek: Saci, Caipora, a bőbeszédű rongybaba, a nagyon bolond fiú, a sárga erszényes kislány egy másik kislány, akinek a mellkasára a nagymamája fényképe volt ragasztva, és az apró, parancsolgató király. Mind befértek.
 A táska nehezebb lett mint valaha. A sok szereplő elnehezítette! Luisa pedig kezébe kapta a könyvet, a Hófehérkét, a könyvtáros pedig beírta az olvasójegyébe.
 Nem sokkal később boldogan ért haza, és az anyukája köszöntötte:
 – Hazaértél, drágám?
 – Igen, hazaértünk!

 Írta: Luciana Sandroni, Brazília