Hermann Zoltán konferencia előadásának beharangozója

Hermann Zoltán, a KRE BTK habilitált egyetemi docense, kutatási területei: orosz és magyar népköltészet, klasszikus orosz és magyar irodalom, irodalom- és szövegelmélet, kortárs színház, gyermek- és ifjúsági irodalom.

Drámai mesék 1-4.

Szerkesztette: Markó Róbert és Papp Tímea, Vaskakas Bábszínház, Győr, 2014-2016.

 A meséket valamikor mondták, aztán leírták és olvasták: az írott mesék színpadra vitele, adaptációja éppen ezért a mesemondás monodramatikus előadásának és gesztuskészletének rekonstrukciója. Vagyis dekonstrukciója: a színdarabok nyelvének önmagáról való beszédét, tropológiáját és az elbeszélés cselekvéssé, performansszá alakítását – pedig ezek kölcsönösen kizárnák egymást – egyszerre láthatjuk meg bennük. Melyik gyerekdarab érzékelteti a leginkább ezt a problémát? Kik azok a mai színműírók, akik végig meg tudják tartani a játék tropológiai és performatív működések ezt a billenékeny egyensúlyát? Jó az, ha ilyen bonyolult elméleti háttere van a mai gyerekszínháznak?

Igen, jó! A gyerekdarabok nézője ugyanis nem buta és nem érzéketlen, és legfőképpen ő az, aki nem fogja csak szövegként vagy csak színpadi cselekvésként követni a játékot: és éppen azért, mert gyerek.

Pompor Zoltán Laboda Kornél MátéPONTindul című regényét vizsgálja a "kézifékes fordulást is tud" konferencián

Pompor Zoltán – gyermekirodalom szakértő, Lázár Ervin-kutató, a Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY) elnöke

A felnőtté válás határán a kamasz szükségszerűen feszegeti a szülők által körülrajzolt határokat. Egészen biztosan tévednek, rosszul tudják, nem lehet, hogy csak annyi az élet célja, amennyit tőlük lát, hall! Máté pont most indul el erre az útra. Egy átbulizott éjszaka után az alkoholmámorból Simon nevű nagybátyjánál józanodik. Egy problémája van csupán az amúgy nagyon jó fej nagybácsival, hogy mindezidáig fogalma sem volt arról, hogy van az apjának testvére.

Álom és valóság, földi és földöntúli élmények keverednek Máté útkeresésében csipetnyi metafizikával és istenélménnyel fűszerezve. Ábrahám és Izsák, isteni szózat Jerikó falainál és a beszívott apostolok – hogyan kérdőjelezi meg a formális vallásosságot egy okos kamasz, és tovább lép-e a valláskritikától a hit útjára? Erről faggatom a MátéPONTindult. 

Székely Zsófia és Lovász Andrea novemberi konferencia előadásainak résumé-je

Székely Zsófia, pszichológus, egyetemi tanársegéd, KRE BTK TK Neveléslélektani Csoport

Elmosódottan és mégis élesben találkozhatunk a muter dzsinnjeivel, akik olyan szürreálissá varázsolják az életet, hogy az már szinte elviselhető. Kívülről talán félelmetes és visszataszító ez a világ, de itt, az ütött-kopott, összefirkált és már-már szagos lapok között minden olyan otthonos és érthető. A világ rendje fejreállt, vagy mégsem? Hideg van, és egyre jobban fázunk, miközben olvassuk. Az a durva, hogy nem is durva...

Lovász Andrea, gyerekirodalom-kutató, kritikus

Hogyan kerülnek egy könyvbe a Moirák és a Darwin? Hogyan lehet látleletté az, ami túl van jón és rosszon? Azaz szelíd és kérlelhetetlen pszichózis.

Miről hallunk a novemberben megrendezésre kerülő gyerekirodalmi konferencián Sebesi Viktóriától?

Sebesi Viktória, az ELTE BTK Irodalom- és kultúratudomány mesterszakos hallgatója

Kutatási területe: a gender-elmélet kérdései 

Anya, apa, gyerek(ek). Kollár Árpád Milyen madár című kötetében ezeket a nyelvi pozíciókat korántsem tudjuk ilyen könnyen elhatárolni egymástól, annak ellenére, hogy ezek a nyelvi- és nemi szerepek képezik a szövegek alapját. Van anya, van apa (inkább: folyton jelenlévő hiánya), és van(nak) gyerek(ek). Az elbizonytalanítás – melyet egy naiv, gyermekinek tételezett hangnak köszönhetünk – azonban csak fokozódik: nem tudjuk biztosan, hogy ki tapasztal, ki érzékel, és ki szólal meg. Előadásomban ennek a problémának a szétszálazására vállalkozom. 

A "kézifékes fordulást is tud" gyerek- és ifjúsági irodalmi konferencia facebook eventje itt található

Ízelítő Hansági Ágnes a "kézifékes fordulást is tud" gyerekirodalmi konferencián elhangzó előadásához

Hansági Ágnes a KRE BTK Magyar Nyelv-, Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének habilitált egyetemi docense. Kutatási területe: a kanonizáció, az irodalmi nyilvánosság átalakulása a 19. század második felében, a folytatásos közlés esztétikája, Jókai Mór prózája.

Elekes Dóra: Dettikéről és más istenekről, Kollár Árpád: A Völgy, írta Tárkony

A Csimota Kiadó két 2016-os újdonsága szinte minden tekintetben különbözik egymástól. Egyvalami azonban összeköti őket. Mindkét szöveg a magyar elbeszélőpróza legjobb hagyományainak a folytatója. A nyelvjáték gazdagsága, a mesélő nyelv meglepő leleményessége mindkettőt kiemeli a magyar meséskönyvek (és tegyük hozzá: felnőtteknek szóló könyvek) nyelvi szürkeségéből, megkopottságából. Ez a nyelv egyszerre mai, elő, beszéltnyelvi és ezért ismerős, ugyanakkor árnyaltságával képes a mesék (és persze a körülöttünk lévő világ) komplexitásának a láttatására is. Nem a „jóhangzás” csengő-bongó, üres harangkongása ez, hanem olyan gyermeket és felnőttet egyaránt megszólítani képes prózanyelv, amely gazdag szótárával egyszerre képes megmutatni tárgyának színét és visszáját.

Lapis József kérdésekről és válaszokról

Az elkövetkezendő hetekben a "kézifékes fordulást is tud" konferencia előkészületeinek jegyében az előadók pár mondatban megosztják velünk előadásaik irányvonalait, várható problémafelvetéseit. 

Elsőként Lapis József kritikus, irodalomtörténész (kutatási területe a modern és kortárs magyar líra), az Alföld és a Prae folyóiratok szerkesztőjének sorait olvashatjátok: 

„Jó, hogy van élet. / Különben mit csinálnánk egész nap?” – olvassuk Kiss Ottó új, Ne félj, apa! – Nagy kislánykönyv című verseskötetében. Hogyan látja a kislány ezt az életet? Hogyan érzékeli a világot? Hogyan beszél róla? Előadásomból kiderül, hogy ezek alapvetően miért meglehetősen rossz kérdések, de az is, hogy miért kaphatunk rájuk mégis választ, ha Kiss Ottó gyermeki hangot és nézőpontot illuzionáló verseit olvassuk.

"kézifékes fordulást is tud"

A facebook eventet itt találjátok

Regisztráció a konferenciára: kezifekes@gmail.com